Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (SzoSzöv)

...a szociális szövetkezetek alapításáról, működéséről és feladatairól.

Nyito(tt) gondolatok

Szövetségbe szövetkeztek (egyesültek) a szociális szövetkezetek

Az első lépés megtörtént. Az, hogy jó irányba vagy nem, ma még nem tudható. Döntéshozatalunk demokratikus volt és ezért minden résztvevő felelőssége bele lett billogozva a tettbe, ami történelmi. Egy szövetségbe tömörültünk és ezért felelősek lettünk egymásért.

A szükség váratlan megoldásai

Az idő kényszere és hiánya minden folyamatot behatárol, a döntés időben megszületett, még ha a kevés idő volt is egymás és mindenki érdekeinek megismerésére és főleg megértésére.

A idő sürgetése segített döntést hozni. A folyamatban keletkezett hiányosságokat reméljük lesz idő pótolni. Mi történt? …Mi a következménye?

Az történt hogy közel egy szintű lett a szövetség végrehajtó (elnökség) döntéshozó (közgyűlés) és ellenőrző (FB) rendszere. Majdnem mindenki részt vesz mindenben.

A következmény az ügyvezetésre lett téve a felelősség (azaz a menedzserekre) ez a szövetkezeti kultúrában nem csinos, de lehetséges. A tudatos bizalom kihelyezés, nehezíti a sajátos szövetkezeti szövetségi kultúra kialakulását, a szociális szövetkezetek identitásának és kohéziójának kialakítását.

Mindez a bizalommal együtt kívülre került az ügyvezetők tisztességének szűréjével biztosítva. Egyben az aktív szövetkezeti vezető aktív szövetségi vezető is személyi kétarcúság gyakorlatának próbája is el lett halasztva.

Az ügyvezetők előtt két út áll, más - más szervezet jön létre

- Menedzserként dolgoznak, alkalmazottakként kell viselkedniük

- A szövetkezeti szellemiséghez közelítve saját (leendő) szövetkezetük delegáltjává válnak, és személyi felelősséggel de kollektív döntési folyamatot tesznek mindennapossá.

Kinek mi az érdeke?

A szövetség érdeke az utóbbi ügyvezetői magatartás szorgalmazása. A két szervezeti szint tagszövetkezetek és szövetség szervezeti kultúrájának egybesimítása.

Ha azonban tisztán a szövetkezeti gyakorlat szerint nézzük a dolgot a szövetségi létszám figyelembe vételével változó vezetési típus lenne az ajánlatos, ez esetben szervezhetné a közgyűlés (mint szervezeti kultúrateremtő) a szövetséget és egyben a tagszövetkezetek valós értékrend kialakítását.

- a kis szövetségi tagság (húsz tag alatt) esetén a vezetői (elnökségi) létszámot 3 főre csökkenteni érdemesés nem javasolt az ügyvezetés.

- közepes szövetségi tagság esetén (húsz és negyven tag között) érdemes működtetni az ügyvezetői csoportot, azt költség - haszon alapon kell minősíteni

- e felett más minőségű szabályzás alakítandó ki.

A tagok érdeke MOST: minél erősebb, és bölcsebb vezetés (koordinátor, coach,) ami példaadó közreműködésével segíti belesodorni a szövetkezetiség fősodrába a tagszövetkezeteket, hiszen éppen ezrét kell nekik most a szövetség. (nagy a személyi kockázat) Lásd az szövetkezeti elveket.

A szövetkezés belső demokráciája

1995-ben Manchesterben megtartott irányadó szövetkezeti konferencián összefoglalták és újrafogalmazták az első szövetkezet megalapítása óta létrehozott alapelveket, megfogalmazták a szövetkezet definícióját.

Szövetkezet definíciójának meghatározása:

A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önként egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalkozások útján megvalósítsák.

7 alapelv:

- önkéntesség és nyitott tagság elve

- demokratikus tagi ellenőrzés

- tagok gazdasági részvétele

- autonómia és függetlenség

- oktatás, képzés

- szövetkezetek közötti együttműködés

- közösség iránti elkötelezettség

6 szövetkezeti érték:

- önsegélyezés

- egyenlőség

- egyéni felelősség

- demokrácia

- igazságosság

- szolidaritás

„A szövetkezetek önkéntes szervezetek, melyek nyitva állnak – nemi, társadalmi, faji, politikai, vagy vallási megkülönböztetés nélkül – mindenki számára, akinek hasznára lehetnek szolgáltatásai és aki elfogadja a tagsággal járó felelősséget.”[1]

„A szövetkezetek a tagok által ellenőrzött demokratikus szervezetek, a tagok tevékenyen részt vesznek a vezetés és a döntéshozás folyamatában. Férfiak és nők választott képviselőként, a tagságnak felelősek. Az elsődleges szövetkezetekben a tagok egyenlő szavazati jogokat élveznek (egy tag - egy szavazat) és a más szinten működő szövetkezetek is demokratikusan szerveződnek.”

„A tagok igazságosan járulnak hozzá a szövetkezetük vagyonához és azt demokratikusan ellenőrzik. Rendszerint a szövetkezet tőkéjének legalább egy része a szövetkezet közös tulajdonát képezi. A tagság feltételeként előírt nagyságú jegyzett tőke után – ha erre egyáltalán sor kerül – a tagok általában korlátozott mértékű ellenszolgáltatásban részesülnek. A többletet az alábbi célok bármelyikére fordíthatják:

- szövetkezetük fejlesztésére, lehetőség szerint tartalék-alapok képzésével, aminek legalább egy része oszthatatlan;

- a tagok részesedésére, a szövetkezettel bonyolított közreműködésük arányában;

- és más, a tagság által jóváhagyott tevékenységekre.”

„A szövetkezetek a tagok által ellenőrzött autonóm, önfenntartó szervezetek. Amennyiben megállapodást kötnek más szervezetekkel, beleértve a Kormány hatáskörébe tartozókat is, vagy külső tőkeforrásokat használnak fel: mindezt csak olyan feltételek mellet tehetik, hogy egyidejűleg biztosítják a demokratikus tagi ellenőrzését és a szövetkezeti autonómia fenntartását.”

„A szövetkezetek olyan oktatást és képzést nyújtanak tagjaiknak, választott képviselőiknek, vezetőiknek, valamint alkalmazottaiknak, aminek alapján azok hatékonyan hozzájárulhatnak szövetkezetük fejlesztéséhez. A szövetkezetek tájékoztatják a nyilvánosságot, különösképpen a fiatalokat és a közvélemény-alakítókat a szövetkezeti összefogás jellegéről és előnyeiről.”

„A szövetkezetek tagjaik által elfogadott elvek alapján közösségük folyamatos és tartós fejlődésének a fenntartásán munkálkodnak.”

A szövetkezetek társadalmi, gazdasági státuszát vizsgálva egyre inkább kikristályosodni látszik az az álláspont, hogy a szövetkezet a társulások rendszerében az ún. szociális gazdaság szereplőinek körébe tartozó vállalkozás.

A szociális gazdaság lényegét tekintve egy döntően az állampolgárok által működtetett harmadik szektort jelent a profitmaximalizálásra törekvő magángazdaság és az államilag dotált közvállalati szektor között. A szociális gazdaság vállalkozásainak célja nem a befektetett tőke utáni minél magasabb profit elérése, hanem az emberi kapcsolatok új formáinak kialakítása az önkéntesség és nyitott tagság, a szolidaritás, a demokratikus vezetés, a személyes/spekulatív profit kizárása, és az államtól való függetlenség elvei mentén.

A harmadik szektor aktív szereplői közé sorolják az alapítványok, a gazdasági célú egyesületek, az önsegélyező szervezetek, és a kölcsönös biztosító társaságok mellett a szövetkezeteket is. E társulások olyan, vegyes motiváltságú (gazdasági, szociális, kulturális stb.) szükségleteket kívánnak kielégíteni, amelyeknek a másik két szektorban nincs létjogosultsága vagy az erősen korlátozott.

Történet és nemzetközi dokumentumok

A szociális gazdaság elmélete elsősorban az Európai Unió latin kultúrájú államaiban (így Angliában, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában, Belgiumban, Olaszországban) terjedt el, majd 1989-ben a szociális gazdaság fogalmát Európai Unió is hivatalosan elismerte.[2]

A nemzetközi dokumentumok közül megemlítendők:

- a Szövetkezetek Nemzetközi szövetségének 1995-ös nyilatkozata „A szövetkezetek identitásáról”[3], melyben meghatározta a szövetkezeti alapelvek tartalmát, a szövetkezet által képviselt alapértékeket, valamint egy általános szövetkezet fogalom-meghatározást tett közzé.

- az Egyesült Nemzetek Szervezete 56. Közgyűlése 88. Plenáris Ülésének „A szövetkezetek szerepe a társadalmi fejlődésben”[4] című határozata célul tűzte ki többek között azt, hogy az ENSZ más nemzetközi szervezetekkel, valamint a nemzeti, regionális és nemzetközi szövetkezeti szervezetekkel együttműködve – ahol szükséges – nyújtson segítséget a tagállamoknak a szövetkezetek fejlődése számára kedvező környezet megteremtése érdekében kifejtett erőfeszítésekhez.

- a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 127. számú ajánlás „A szövetkezeteknek a fejlődő országok társadalmi fejlődésében betöltött szerepéről”[5] rögzíti, hogy a szövetkezetek létrehozása és növekedése a fejlődő országok gazdasági, szociális és kulturális fejlődésének egyik fontos eszköze, ezért ezen országok kormányait arra ösztönzi, hogy fogalmazzanak meg megfelelő politikai intézkedési csomagokat a szövetkezeti jogalkotás, az oktatás, a szövetkezetek pénzügyi támogatása terén, és erősítsék a nemzetközi együttműködést.

- az ILO 2002. június 20-án elfogadott, 193. számú „A szövetkezetek támogatásáról”[6] szóló ajánlása szerint ösztönözni kell a szövetkezetek identitásának erősítését. A kormányok részéről szorgalmazza a szövetkezeti elveket és értékeket megvalósító szövetkezeti jogszabályok elfogadását, a szövetkezeteket támogató politikai és jogi keretek kialakítását; a szövetkezeti szervezetek és egyéb érdekképviseletek részéről pedig a szövetkezetekkel kapcsolatos gazdasági-társadalmi kérdésekkel foglalkozó bizottságokban való aktív részvételt, valamint a szövetkezetek alapításának, működésének támogatását. Végül hangsúlyozza a nemzetközi együttműködés szerepének fontosságát a szövetkezetfejlesztéssel kapcsolatos információcserében, közös regionális, nemzetközi útmutatások, jogszabályok kidolgozásában. Fogalmazzuk meg magunkat A szociális tevékenység tere – a szociális vagy harmadik szektor a gazdaságban[7]

A szociális gazdaság fogalma Franciaországban alakult gazdaságfilozófiai alapján a 1980-as években vált Európai Unió által is elfogadott koncepcióvá, a gazdaság három szektorra bontható;

- a magántőkés szektorra, alanyai többnyire Saját és allokált tőkével piacot generáló egyéni vagy társas vállalkozások, amelyek fogyasztói csoportok létező vagy a vállalkozások által generált igényeinek kielégítése érdekében tevékenykednek. Az adott fogyasztói csoport azáltal, hogy vásárolja a vállalkozás termékeit, vagy igénybe veszi a szolgáltatásait, tulajdonképpen eltartja, fenntartja az adott vállalkozásokat. A magyar szabályozásban ide tartoznak a gazdasági társaságokról szóló törvényben szabályozott társasági formák.

- a közvállalkozások szektorára A közvállalkozások szektorának alanyai állami vagy önkormányzati irányítás alatt álló szervezetek, amelyek valamilyen közös, államilag elismert igényt elégítenek ki. Az igény állami elismertsége azt jelenti, hogy az igény kielégítésének biztosítéka valamilyen Alkotmányban meghatározott alapjog

- és a szociális szektorra. tevékenykedő alanyokat többnyire valamilyen a saját közösségükön belül felismert, (sem a köz sem a tőkés vállalkozások által nem a közösség számára nem kielégíthető) igény hívja életre, ezért az egyének, akik körében az igény felmerült közösen, saját erejükből összefognak, szerveződnek. Hogy hosszú távon működőképesek legyenek, a társadalmi, gazdasági élet megoldásokat nyújtó szervezeteivé vállalhassanak szükséges, hogy valamilyen állam által elismert, jogalanyisággal bírjanak, mint:

- alapítvány,

- egyesület,

- szövetkezet, melynek létezik egy, kifejezetten a helyi megoldások közösségi szinten racionális változata a szociális tevékenység végzésére alkalmassá tett formája, a szociális szövetkezet

- és valamennyi szervezeti forma megszerezheti a közhasznú szervezeti minősítést ha megfelel a jogszabályban meghatározott követelményeknek.

A „MI VILÁGUNK” a harmadik szektor - a harmadik szektoron belüli önazonosítás

1. Összehasonlítás a tagi kötelezettségek alapján

Az egyesület tagja az egyesülési jogról szóló jogszabály rendelkezései szerint köteles eleget tenni az alapszabályban meghatározott kötelességeinek,

- egyfelől vagyoni, a tagdíj teljesítésére vonatkozó kötelezettséget, hiszen az egyesület tartozásaiért a tagdíj erejéig terjedő tagi felelősséget a jogalkotó rögzíti,

- másfelől természetesen jelentenek a társulás tevékenységében való részvétellel kapcsolatos kötelezettségeket, amelyeket az alapszabály az egyesület céljainak megfelelően konkretizál.

Szövetkezet esetében a társulás önmeghatározásában annak közösségi jellegéből fakadóan elvárás a tagok személyes közreműködése a társaság mindennapi tevékenységében, ezt a törvényalkotó a tételes jogi szabályokban több helyen is kifejezésre juttatja. Mindezek alapján megállapítható, hogy a szövetkezet az egyetlen olyan szervezeti forma, ahol a tagok társaság tevékenységében való részvétele törvényi kötelezettség és ezért az egyetlen alkalmas társasági forma arra, hogy a tagjai nem tőkéhez, hanem vagyoni előnyhöz juttatása mellett azok folyamatos foglalkoztatását is biztosítsa.

2. Összehasonlítás a tagi jogosultságok alapján

A különböző társulások tagjait megillető jogosultságok közül a szavazati joggal érdemes foglalkozni, mivel a társaság tevékenységében való részvétel mellett (ami csak a szövetkezetnél kötelező) ez a jogosultság biztosít a tagnak lehetőséget arra, hogy a szervezet működését befolyásolják.

A nonprofit gazdasági társaság esetében a törvényalkotó nem állapít meg külön szabályokat, az egyes társasági típusokra vonatkozó szabályokat engedi érvényesülni. Ezek alapján betéti társaság esetében valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van, ám ettől a társasági szerződés eltérően rendelkezhet és a gyakorlat általában él is ezzel a lehetőséggel; az egy tagot megillető szavazatok száma általában a vagyoni hozzájárulás mértékéhez kapcsolódik.

A korlátolt felelősségű társaság esetében a tagi jogosultságok a tag üzletrészéhez kapcsolódnak, amelynek mértéke pedig a tag törzsbetétéhez igazodik, tehát a szavazati jog mértékét itt is a vagyoni hozzájárulás határozza meg.

Szövetkezet esetében minden tagot, vagyoni hozzájárulásának mértékétől függetlenül egy szavazat illet meg.

Mindezek alapján elmondható, hogy az egyesület mellett egyedül a szövetkezetben biztosít a jogalkotó a tagoknak vagyoni hozzájárulástól független, egyenlő szavazati jogosultságot.

A szociális tevékenységet végző, munkahelyteremtő és -fenntartó szervezetek esetében azért jelentős, mert a kezdetben munkanélküliként csatlakozó tagok a működés folyamán esetlegesen jelentősebb mértékben járulnak hozzá tevékenységükkel a társulat vagyonának gyarapodásához, mint azok a tagok akik kezdetben magasabb összegű vagyoni hozzájárulást teljesítettek, ám a későbbiekben csekély mértékben járulnak hozzá tevékenységükkel a társulás bevételeihez.

3. Összehasonlítás a szervezet által folytatható tevékenység alapján

A tevékenység szerinti összehasonlítás azért lényeges legyen az akár gazdasági vagy szociális jellegű, célok eléréséhez, mert szükségképpen rendelkeznie kell meghatározott vagyoni alappal. A vagyoni alap származhat:

- a szervezet alapítóitól, akik a szükséges vagyont a formáció létrejöttekor (pl. zárt alapítvány) vagy a formáció működése alatt (pl. egyesület esetében a tagdíjak megfizetésén keresztül) folyamatosan rendelkezésre bocsátják.

- A közreműködésből adódó nyereségből

- A üzemi tevékenységből

- egy adott szervezet működéséhez szükséges vagyoni alap biztosítható úgy is, hogy fenti három tevékenység mellet a szervezet tisztán szervezeti jogból maga teremti meg a működéshez szükséges vagyoni alapokat (pályázatok).

A nonprofit gazdasági társaság meghatározása ugyan tartalmazza, hogy a társaság gazdasági tevékenysége nem irányulhat jövedelemszerzésre, illetve üzletszerű gazdasági tevékenység csak kiegészítő jelleggel folytatható, mégis az előbbi korlátozások semmiképpen sem jelenthetnek akadályát pusztán a működés anyagi alapját megteremtő gazdasági-vállalkozási tevékenységnek.

A szövetkezet és a nonprofit gazdasági társaság esetén nem korlátozott a gazdasági-vállalkozási tevékenység folytatása és ezáltal adott a társulások szociális tevékenységének önmaguk által való finanszírozásának lehetősége, egyesület a tételes jogi szabályozás szerint csak saját célja megvalósításához szükséges gazdasági feltételek biztosítása érdekében folytathat gazdasági-vállalkozási tevékenységet. Az egyesületek gazdasági-vállalkozási tevékenységének másik korlátja, hogy ez a tevékenység az egyesület működése során nem válhat elsődlegessé, a tagok által fizetett díjakból, jogi és magánszemélyek felajánlásaiból, hozzájárulásaiból tevődik össze a szervezet gazdasági tevékenységből származó jövedelem csak kiegészítő vagyonelemként lehet jelen.

Szociális tevékenység végzése esetében ennek azért van jelentősége,

- mert csak a tevékenység végzéséhez szükséges személyi és infrastrukturális feltételek megteremtése után

- bizonyos tevékenységek végezhetők költségtérítés ellenében gazdasági-vállalakozási tevékenységként megteremtve a szociális tevékenység vagyoni alapját,

- illetőleg lehet térítésmentesen a rászorulók részére szociális tevékenységként.

4. Összehasonlítás a tevékenység végzésével elért nyereség tagok közötti felosztása alapján

Az egyesület esetében a szervezet gazdálkodására vonatkozó szabályozásból az következtethető ki, hogy amennyiben az egyesület végez olyan tevékenységet, amiből bevétele és ezáltal nyeresége származik, azt tagjai között nem oszthatja föl, hanem az egyesület által kitűzött cél gazdasági feltételeinek biztosítására használhatja föl.

Nonprofit gazdasági társaság esetében a jogszabályi rendelkezés egyértelmű; a gazdasági társaság tevékenységéből származó nyereség a tagok között nem osztható fel, az a gazdasági társaság vagyonát gyarapítja.

Egyedül a szövetkezet esetében van lehetőség arra, hogy a tevékenység végzésével elért eredményt a tagok között felosszák, elsősorban a szövetkezettel való gazdasági együttműködés, másodsorban a teljesített vagyoni hozzájárulás arányában. Ez a lehetőség adott a szociális szövetkezetek esetében is, mindössze a közhasznú szervezeti jogállású szociális szövetkezetek esetében rendelkezik úgy a jogalkotó hogy ebben az esetben a szövetkezetnek az adózás után fennmaradó eredményét közhasznú célja megvalósítására kell fordítani.

A fentiek alapján megállapítható, hogy mivel a szövetkezet az egyetlen olyan szervezeti forma, amely esetében a jogalkotó nem zárja ki a tagság nyereségből való részesedését még szociális tevékenység folytatása esetén sem, ezért az igen alkalmas eszköz munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagok foglalkoztatására, hiszen a tevékenységben való részvételük honorálása mellett vagyoni hozzájárulásuk után is biztosít vagyoni juttatást.

Jegyzetek:

[1] Az idézetek forrása minden egyes alapelv tárgyalásánál a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének állásfoglalása ”A szövetkezeti identitásról”, Manchester, 1995. szeptember 22. [Elérhető: http://misc.meh.hu/binary/5561_sznszallasfoglasz_veidentitasrol.doc]

[2] [2] Réti Mária: Szövetkezeti jog. Rejtjel Kiadó, Budapest, 2002.

[3] Elérhető: http://misc.meh.hu/binary/5561_sznszallasfoglasz_veidentitasrol.doc

[4] Elérhető: http://misc.meh.hu/binary/5537_ensz56k_zgy_jav.doc

[5] Elérhető: http://www.nilo.hu/letolt/127A.pdf.

[6] Elérhető: http://misc.meh.hu/letoltheto/ilo193ajanlas.rtf

[7] Longa Anna Zsófia "A szociális szövetkezetek, mint a gazdaság harmadik (szociális) szektorának szereplői" alapján Nyitrai Ákos által átfogalmazva a tényleges helyzetre.