Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (SzoSzöv)

Részlet Drábik János „Orwellia” című munkájából.

MONDRAGON - Alternatív gazdasági modell Magyarország számára

[Alapvetések]

Ma, amikor a szélsőséges ultraliberális pénzügyi és gazdasági politikát folytató koalíciós kormányzat felkészült a magyar közvagyon maradék részének is a privatizálására, arra hivatkozik, hogy minderre egyrészt az Európai Unió felé vállalt konvergencia program kötelezettségei, másrészt az ország megingott államháztartási és külkereskedelmi egyensúlyának a helyreállítása miatt van szükség.

A szélsőségesen liberális koalíció reformnak nevezi a közvagyon maradékának nonprofit elv szerint történő működésének felszámolását és a profitelv szerint működő üzleti tevékenységgé való átalakítását. A nemzetközi pénz- és korporációs oligarchiának, amely a magyar közvagyon túlnyomó részének a tulajdonosává vált, természetesen az az érdeke, hogy minden nonprofit közszolgáltatás profitelv szerint működő üzletággá legyen átalakítva, és a közszolgáltatások révén is legalább az átlag profitnak megfelelő haszonhoz juthasson.

Ma például az egészségügyi célokra fordítható köztulajdonban lévő pénzalap mintegy 1500 milliárd forint. Ez a nonprofit elv szerint teljes mértékben a magyar egészségügyi tevékenység rendelkezésére áll. Ha a magánbefektetők is belépnek a rendszerbe, például az egészségügyi magánbiztosítók révén, akkor ebből az összegből ki tudják hasítani maguknak legalább az átlagprofitot (15-20%, azaz mintegy 300 milliárd forintot), mert különben gazdaságilag értelmeden lenne az egészségügyi rendszer magánirányítás alá helyezése. Ezt a profitot el kell érniük, mert ha nem tudnak nagyobb haszonhoz jutni, mint például amit az államkötvények vásárlása révén elérhetnek, akkor értelmetlen részt venniük az egészségügyi rendszer privatizációjában.

[Mondragon, a baszk példa]

A közvagyon működtetésében mutatkozó problémákat, amelyek a hatékonyságot, a versenyképességet érintik, nemcsak a nonprofit működésről a profitelv szerinti működésre való áttéréssel lehet felszámolni. Ennek egyik gyakorlatban bevált módszere az, ahogyan Spanyolországban, közelebbről a Baszk-földön, a MONDRAGON ipari szövetkezetcsoportok működnek. Ezeket a rendkívül sikeres termelőüzemeket 1956-ban Don José Maria Arizmendiarreta katolikus szerzetes alapította. Már 1958-ban a jelenlegi pénzegységben kifejezve 1 milliárd 650 millió euró nagyságrendű forgalmat értek el.

Az alapítók 1958-ban létrehozták saját pénzintézetüket is, a Caja Laboralt (a Munkáskasszát). Ennek a házi banknak 1998-ban az évi forgalma meghaladta a 860 millió eurót és adózás előtti nyeresége pedig elérte a 115 millió eurót. A szövetkezeti |tagoknak gyakorlatilag nem lehet felmondani, de mindegyiküknek 10,000 euróval kell hozzájárulni az ipari szövetkezet alaptőkéjéhez. Ezt az összeget három év leforgása alatt levonják az adózás után megmaradt nettó bérből. A szövetkezeti tag munkavállalók többet keresnek, mint a többi hozzájuk hasonló spanyol munkavállaló, ugyanakkor a menedzserek csak a felét kapják a szokásos spanyolországi átlagnak. A bérstruktúra is eltér a szokásostól. A legmagasabb bér 3500 euró lehet. A jóléti ellátásokra, illetve szociális segélyezésre fordított befizetéseket egy elkülönített letéti számlán kezelik. Amennyiben szükségessé válik a jogosult pénzügyi támogatása, vagy szükséghelyzetbe kerül, ebből az alapból részesül segélyezésben. Amikor az illető betölti a hatvanadik életévét, akkor a letéti számla átalakul végkielégítési számlává, és a jogosult dönti el, hogy mire fordítsák a segélyezésre félretett összeget.

Mondragon egy baszkföldi város és törvényhatósági terület nem hivatalos baszk neve. Ebben a térségben már az 1940-es években próbálkoztak demokratikusan jól átlátható gazdasági tevékenységet meghonosítani. Ebben az időszakban érkezett a fiatal szerzetes, José Maria Arizmendiarreta a városba.

1943-ban egy demokratikusan irányított műszaki iskolát alapított. Ez az iskola kulcsszerepet játszott a szövetkezeti mozgalom létrejöttében és fejlődésében. 1956-ban öt frissen végzett diák hozta létre az első szövetkezeti vállalatot, amelyet ULGOR-nak neveztek a vezetéknevük kezdőbetűi után. Át akarták ültetni a gyakorlatba, amit az iskolában tanultak. 1959-ben kezdte meg a Caja Laboral Popular nevű szövetkezeti hitelintézet a működését, és ez elősegítette, hogy új szövetkezeti vállalatok alakulhassanak a következő években. A csoporthoz tartozó szövetkezeti vállalatok kölcsönösen támogatják egymást. E vállalatok munkavállalói pénzügyeiket a Caja Laboralon keresztül intézik, beleértve az egészségügyi és nyugdíjbiztosítást is.

Van a szövetkezeteknek egy üzletláncolata is, az Eroski, amelynél bevásárlásaikat intézik. Időközben a Don José Maria által alapított műszaki iskola Mondragon Egyetemmé fejlődött. További erőssége a szövetkezeti vállalatoknak, hogy gazdasági nehézségek idején a szövetkezeti tagok inkább vállalják járandóságaik csökkentését, minthogy elveszítsék munkahelyeiket. Ha pedig ez sem állítja vissza a pénzügyi egyensúlyt, akkor a fölöslegessé vált munkaerőt más szövetkezeti vállalatokba helyezik át, ahol gazdaságosan lehet foglalkoztatni őket.

Az 1980-as években felgyorsult globalizáció volt az, ami arra kényszerítette a Mondragon vállalatokat, hogy egy nagy szövetkezeti korporációba, Mondragon Cooperative Corporationba - MCC, egyesüljenek. Jelenleg ez a Baszk tartomány legnagyobb vállalata és Spanyolország hetedik legnagyobb cége. A munkavállalók tulajdonában lévő és munkás önigazgatással irányított szövetkezet vonatkozásában pedig a legnagyobb a világon.

A már említett Mondragon Egyetem 1990-ben létesült magánegyetemként és jelenleg három településen lévő campusaiban 4000 diák lakik és tanul. Napjainkban már több mint 70 000-en dolgoznak a szövetkezeti vállalati komplexumban és 2004-es felmérés szerint csak 35 000-en teljes jogú szövetkezeti tagok. A többiek ún. próbaidőszakot töltenek. Mivel a tagokat csak igen súlyos vétségek esetén lehet kizárni a szövetkezetből, ezért ahhoz, hogy valaki teljes jogú taggá válhasson, próbaidőszakon kell keresztül mennie, ahol be kell bizonyítania, hogy alkalmas azoknak a jogoknak és kötelezettségeknek a vállalására, amelyekkel a szövetkezeti tagként való munkavállalás jár. A Mondragon gazdaság ma 150 szövetkezeti üzemből áll, és különböző iparcikkeket előállító területeken folytatnak tevékenységet.

A köztulajdoni vállalkozás két megkülönböztető jegye: minden munkavállaló személyes tulajdoni részesedése és azonos beleszólási joga a szövetkezet közgyűlésén hozott döntésekbe. A szövetkezeti társulás üzemeiben ipari termékeket állítanak elő és ugyanúgy profitorientáltak, mint egyéb vállalkozások.

A szövetkezeti társulás súlypontját hetven ipari üzem alkotja, amelyek legtöbbje a kis- és közepes üzemnek kategóriájába tartozik. A hűtőgép-előállító üzem több mint 2000 tagot foglalkoztat. Az említett üzemek a legkülönbözőbb termékek széles skáláját állítják elő rnagas színvonalon, amelyhez felkészült munkaerőre van szükség. Minden szövetkezeti vállalatnak gondoskodnia kell arról, hogy a nála munkát végzők 60%-a tulajdonos legyen, és csak 40% lehet nem tulajdonos alkalmazott. A másik követelmény, hogy a foglalkoztatottak száma vállalatonként nem lehet több 300-nál, és mindegyiküknek társulási szerződést kell kötnie a szövetkezeti bankkal.

Ebben a megállapodásban vannak rögzítve a szervezeti és működési rend és az üzemvezetés alapszabályai. A belépés akkor veszi kezdetét, amikor az illető ezt a társulási megállapodást a szövetkezeti bankkal aláírja. Ez kötelezi a vezetést meghatározott szociálpolitikai előírások betartására. Az egyik szerint a nyereség tíz százalékát közcélra kell fordítani. A tagok az elért nyereséget nem tekintik öncélnak, hanem a közjót szolgáló eszköznek. Egy másik ilyen kötelezettség, hogy a személyzetnek csak a tíz százaléka lehet függő helyzetű alkalmazott. Így nem alakulhat ki csoportönzés a vállalaton belül. Már említettük a harmadik alapelvet, hogy az üzemnagyság személyzeti szempontból 300 szövetkezeti tagra van korlátozva. Ennek az az oka, hogy egy üzem csak akkor lehet valóban rugalmas, hatékony és demokratikus, ha méretei és működése áttekinthető. Egy negyedik alapelv a szolidaritás. Ha tehát egy új szövetkezet létrehozása konkurenciát támasztana egy már létező baszkföldi üzemmel szemben, akkor erről lemondanak.

Ez a szociálpolitikailag és gazdaságilag átgondolt alapszabály jelentősen hozzájárult, hogy a mondragoni szövetség egyedülállóan sikeresnek bizonyult, és amelynek modell értéke van az emberi civilizáció szempontjából. A szövetkezeti tagok tevékeny résztulajdonosok, főnök nincs. Ha csak lehetséges, a termelést csoportosan végzik. A munkát végző csoportnak nincs hierarchikus struktúrája, ők határozzák meg a munkafeladatok szétosztását és elvégzését, és valamennyi tag személyében felelős az általa végzett munkáért. A szövetkezeti tagok együttműködési képessége ennek az alá- és fölérendeltségi csoporttevékenységnek az előfeltétele. A mondragoni siker azt mutatja, hogy felnőtt emberek között az egyenrangú mellérendeltséggel végzett együttműködés optimális.

A viszonylag egyenlő jövedelemelosztás további előnyöket jelent. 2000-ben a legtöbbet kereső jövedelme hatszorosa lehetett annak, aki a legkevesebbet kereste. Mondragonban ismeretlen az az eltúlzottan magas menedzserjövedelem, amely ma a multinacionális cégeket jellemzi. A szövetkezeti vállalatok gazdasági erejét az is növeli, hogy az elért nyereség nagyobb részét további beruházásokra, fejlesztésre fordítják. Tovább növeli versenyképességüket az, hogy a szövetkezethez tartozó vállalatok a legszorosabban együttműködnek egymással. Nemcsak a termék szempontjából vannak egymásra utalva, hanem a vállalati komplexum minden részvevője segíti egymást.

Mit gyártanak a Mondragon szövetkezetcsoport vállalatai? A termékskála felöleli a rádió- és tévéalkatrészek, az automatizációs technika digitális irányításának és az útjelző tábláknak az elektronikus alkotórészeit. Gyártanak szerszámgépeket a fémfeldolgozáshoz, és ugyancsak fontos alkotóelemeket olyan szállítóeszközökhöz, mint a vasúti kocsik, a mozgólépcsők, liftek, szerelésnél használt ipari robotok. Gyártanak szerszámgépeket a műanyag-feldolgozáshoz és a házak, ablakok hőszigeteléséhez. Készítenek légkondicionáló- és fűtőberendezéseket, háztartási gépeket, mint például a mikrohullámú sütő, elektromos tűzhely, vízmelegítő, hűtőszekrény, mosó- és mosogatógép, szárítógép. Ezen túlmenően fafeldolgozáshoz szükséges gépeket, sőt bútorokat is gyártanak. De nem hiányzik az építkezéseknél, hajógyártásnál használt gépek és alkatrészek gyártása sem. Vannak továbbá mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek is.

Gazdasági szempontból a szövetkezeti üzemek közepes tőke-igénybevétellel működnek. Nincs köztük sem túl nagy, sem túlságosan tőkeigényes termelőegység. A vállalatok többsége a többi szövetkezeti vállalat részére termel, így például termosztátokat és ventilátorokat a nagyobb üzemnek, hűtőszekrényeket, elektromos tűzhelyeket és fűtőberendezéseket más üzemeknek.

A darabszám meglehetősen nagy és ez is hozzájárul ahhoz, hogy ezek az üzemek sikeresen értékesítik áruikat a helyi, az országos és a nemzetközi kereskedelemben. Szakértők megállapították, hogy mind az egyes vállalatok, mind az össz-szövetkezeti struktúra igen hatékonyan van megszervezve, mivel rugalmas és nyitott az innovációra, ezért a jövőbeli kilátásaik is jók. Ehhez hozzájárul az alkalmazottak folyamatos képzése és a fejlesztésekre jelentős összegeket fordítanak.

A Mondragon Szövetkezeti Korporáció legfelsőbb irányító szerve a 650 tagú Szövetkezeti Kongresszus. A küldötteket közvetlenül választják a szövetkezeti tagok. Az évi közgyűlés választja a kormányzótanácsot, amely ügyvezetőként a mindennapi irányítást végzi, valamint a korporáció legfelső vezetőit.

Minden egyes tagvállalatnál működik egy helyi üzemi tanács választott elnökkel, amely testület segítségére van az adott vállalat ügyvezető menedzserének. Így biztosítható, hogy a vállalati irányítás összhangban álljon az adott vállalatnál dolgozó szövetkezeti kollektíva érdekeivel.

A Mondragon Szövetkezeti Korporáció történetében a nagyvállalattá való integrálódás konfliktusokhoz vezetett. Nehéznek bizonyult egy nemzetközi nagyvállalat működésének követelményeit összeegyeztetni a kis szövetkezeti vállalatok demokratikus működési elvével. Olyan vádak is felmerültek, hogy a korporáció titokban külföldön is — főleg Latin-Amerikában — működtet vállalatokat, amelynek az alkalmazottai nem kapták meg a teljes jogú szövetkezeti tagságot. A szakszervezetek is sérelmesnek találták, hogy korlátozva vannak és a Mondragon Korporáció szemére vetették, hogy tulajdonképpen csak üzleti reklámcélokból használják a szövetkezeti eszméket és formákat. Aggodalomra adott okot az is, hogy lazítottak a bérskálán és ma már jóval nagyobb a menedzserek és az egyszerű szövetkezeti tag munkavállalók juttatásai között a különbség, mint amilyen korábban volt. E konfliktusok leküzdésére újból és újból alulról jövő kezdeményezések történtek abban az irányban, hogy szorosabb legyen a vállalati. irányítás és a munkát végző szövetkezeti tagok közötti kapcsolat: erősebb legyen az alulról jövő ellenőrzés és beleszólás.

„Caja Laboral Popular" - A Szövetkezeti Bank

A szövetkezeti üzemek mellett központi szerepet játszik az ugyancsak szövetkezeti formában működő Szövetkezeti Népbank. Ennek a fiókjai Baszkföld minden részén megtalálhatóak. Ily módon a szövetkezetcsoport össze tudja gyűjteni a lakosok megtakarításait, és azt hatékonyan tudja befektetni. Ezáltal külső hitelek felvétele nélkül rendelkezik a beruházásokhoz szükséges pénzeszközökkel.

Már volt róla szó, hogy a bankkal kötött társulási megállapodás a mondragoni szövetkezeti együttes legfontosabb eleme, mert ebben rögzítik azokat a szociálpolitikai alapelveket, amelyeket az üzemvezetésnek be kell tartania, és azt a módot, ahogy a szövetkezeti együttesen belül a munka és a tőke összekapcsolódik. Tartalmazza a szövetkezetben résztvevők tulajdoni részesedésének a feltételeit, a felvett hitelek törlesztését és kamatainak fizetését és a bérpolitika irányvonalait. Ez biztosítja, hogy a szövetkezeti vállalatok elegendő pénzzel rendelkezzenek beruházásaikhoz. Minden vállalat köteles szabadon lévő pénzeszközeit a Szövetkezeti Népbanknál tartani és nem léphet üzleti kapcsolatba más bankkal. A pénzügyi források hiánya más országokban gyakran vezetett súlyos gazdasági nehézségekhez. A szövetkezeti komplexum eddigi története bizonyítja, hogy Mondragonban ezt a problémát sikerült megoldani.

A szövetkezeti vállalatok képviselőikkel részt vesznek a bank kormányzó-tanácsában és a maguk részéről megengedik a banknak, hogy saját könyveikbe betekintsen, és évente pénzügyi tervet is nyújtanak be. Mindez egy jól kiegyensúlyozott rendszer, melynek révén a Szövetkezeti Bank tevékenységét mind a befektetők, mind a hitelfelvevők irányában felelősségteljesen és optimálisan tudja ellátni. Így a bank anélkül képes szolgáltatásokat nyújtani a kisipari szövetkezeteknek, hogy hatalmas szervezetté válna, amely az ellenőrzése alá vonja az üzemeket, ahogyan az az ultraliberális kapitalizmus jelenlegi viszonyai között a gyakorlat.

A bankot gyakran „másodfokú szövetkezet"-nek is nevezik, mert közgyűlésén nemcsak saját tulajdonosai, hanem a szövetkezeti együttes mintegy 150 köztulajdonú vállalkozása is tagként vesz részt. A banki tevékenység azonban csak a hitelszövetkezet tevékenységének egy részét alkotja. Ezenfelül működik 100 szakértővel egy tanácsadó testület, amely egy hat részleggel rendelkező korábbi önálló szövetkezetből jött létre. Ez a tanácsadó testület készíti el a stratégiai terveket az üzemek bővítésére, a piaci elemzéseket és kijelöli a megcélzott üzleti kapcsolatokat. Nemcsak szoros kapcsolatot tart fenn minden egyes szövetkezeti vállalattal, amennyiben szorosan figyelemmel kíséri ezek gazdasági teljesítőképességét, de fontos szerepe van az új szövetkezeti vállalatok létrehozásában. Megkeresi Baszkföld községeinek és kisvárosainak azokat a csoportjait, akik szívesen alakítanának újabb szövetkezeti vállalatot. Ajánlásokat tesz nekik, hogyan kell ehhez hozzáfogni, és megfelelő ismereteket bocsát a rendelkezésükre, amennyiben meghívja őket az egyes vállalatok helyszíni tanulmányozására és tapasztalatainak átvételére. Gyakran két évig is tart a felkészüléssel kapcsolatos tanulmányok elvégzése. Ezen részletesen megvitatják a tervezett üzem megvalósíthatóságát, a tervezett termékek piacképességét, az előállításukhoz szükséges anyagokat és erőforrásokat. Ily módon bővül a demokratikusan tevékenykedő közgazdaság újabb életképes vállalatokkal.

Az üzemi tanácsadás magas színvonalú tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években szinte valamennyi szövetkezeti vállalat sikeres volt. A piacon észlelt legkisebb kedvezőtlen jel is alapos elemzésre kerül. Nyomban megkezdődik a probléma megoldására a közös erőfeszítés, és a konzultációk után haladéktalanul meghozzák szükséges intézkedéseket. Ezeknek a végrehajtását és következményeit ellenőrzik és elemzik. A szövetkezeti vállalatok így folyamatosan megkapják az optimális támogatást egy hivatásos szakképzett tanácsadó testülettől. Az Egyesült Államokban minden újonnan létesült vállalatból már csak az ötödük működik. Mondragonban például 1956 és 1986 között 85 szövetkezeti vállalat létesült és csak háromnak kellett bezárnia kapuit.

[Szövetkezeti szövetség]

A szövetkezeti szövetség alkotja a szövetkezeti gazdaság szervezet rendszerét hordózó struktúrát. Ez a struktúra összekapcsolja a középméretű vállalatok rugalmasságát a nagyüzemeknek a szilárdságával, és emellett viszonylag biztonságos jövőképet nyújt. A saját hitelbank, a szociális tevékenység és az ugyancsak saját képzési intézmények biztosítják a szövetkezeti alapértékek viszonylag zavartalan megvalósításának feltételeit. A műszaki képzést nyújtó központok, valamint a gazdasági vezetőképzők lehetőséget adnak a fiataloknak, hogy elsajátítsák a szövetkezeti gondolkodást és cselekvésmódot. A mellérendeltség és egyenrangúság jellemzi a szövetkezeti tevékenységet, és ez megmutatkozik a lakosság gondolkodásmódjában is. A helyi polgárok a szövetkezeti hitelbanknál tartják számláikat. Ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a szövetkezeti közösség a nemzetközi pénzvilág által kézben tartott pénzügyi rendszertől függetlenül tud tevékenykedni. Ez önálló és sikeres fejlődésüknek az egyik fontos előfeltétele.

A szövetkezeti vállalatoknak a szoros együttműködése eddig viszonylag sikeresen megvédte az őket körülvevő pénzuralmi módszerekkel működő kapitalista rendszer társadalmi-gazdasági behatásaitól. Ez lehetővé tette, hogy viszonylag zavartalanul és önigazgató módon járhassák a saját útjukat. Ez eredményezte azt, hogy a mondragoni tapasztalat egyfajta harmadik útnak tekinthető a társadalmi-gazdasági jövőt illetően. Autonómiájuk azonban nem védi őket teljesen a pénzuralmi rendszer gazdaságának a nyomásától és a piaci versenytől.

Ez kikényszeríti, hogy ezek a szövetkezeti vállalatok éppen olyan hatékonyan, gazdaságosan és versenyképesen termeljenek, mint a konkurens riválisok, esetleg még termelékenyebben.


Jegyzet:

A szöveget alcímekkel tagoltuk. Az általunk beillesztett alcímek []-ben szerepelnek.