Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (SzoSzöv)

A szociális szövetkezet jogának története és fontosabb jogintézményei a mai magyar jogi szabályozásban.

Dr. Réti Mária egyetemi docens [1]

Mit biztosít ma a jogszabályi háttér Magyarországon a szociális szövetkezetekkel kapcsolatban?[2]

Bevezetés

Az elemzés címében szereplő kérdésre a válasz lényegében a vizsgált szabályozási terület kiinduló pontjaként is szolgál. Lényegre törően ugyanis azt kell megállapítani, hogy a vonatkozó, hatályos jogi szabályozás Magyarországon biztosítja a szociális szövetkezetek alapítását és működését. A szociális szövetkezetekre vonatkozó joganyag a magyar jogrendszer részét képezi, figyelemmel arra, hogy „A szövetkezetekről szóló” 2006. évi X. törvény bevezette a szociális szövetkezet jogintézményét. E jogintézmény bevezetésének indokait a későbbiekben részletezzük, de már most felhívjuk a figyelmet két lehetőségre, amelyek adottak a szociális szövetkezetekkel kapcsolatban. A szociális szövetkezetekre irányuló szabályok kimunkálásával lehetőség nyílik egyrészről arra, hogy a szociális kohézió megteremtéséhez szükséges eszköztár bővülhessen. Másrészről a szociális szövetkezetek szabályozásával lehetőség van arra is, hogy a szolidaritás nagy hagyományú, közösség szervező elve/értéke előtérbe kerülhessen.

I. A szövetkezeti szabályozás európai alapjairól

Mielőtt a szociális szövetkezet - fogalmára; - a jogintézmény bevezetésének indokaira; - a szociális szövetkezetekre vonatkozó joganyag jogrendszerbeli elhelyezkedésére; - az egyes részletszabályokra rátérnénk szükséges a szövetkezeti szabályozás európai fejlődéstörténetéről röviden szólni. Az európai szabályozási alapok főbb jellemzőinek vázlatos áttekintése azért fontos, mert a szabályozás fejlődéséből levonható tanulságok, következtetések segítséget nyújtanak a jelenlegi hatályos rendelkezések – így különösen a szociális szövetkezeteket érintő joganyag – értékelésénél és gyakorlati alkalmazásánál. Az előzőekben jelölt tárgyú vázlatos áttekintés abban is segít, hogy látható legyen: a szövetkezeti szabályozás nagy múltú, eredeti, sajátos hagyományokkal rendelkezik Európában és Magyarországon is.

1. A szabályozás kezdeteiről

A szabályozás kezdete időben és térben: a XIX. század második fele, Anglia teljesen pontosan 1844. Az európai szövetkezeti szabályozás fejlődéstörténetével foglalkozó elemzések egybehangzó értékelése az, hogy 1844 „határkő”-nek tekinthető.[3] 1844-ben Rochdalei-ben természetes személyek egészen minimális tőkeerővel rendelkezvén alapítottak szövetkezetet[4] abból a célból, hogy a szövetkezet tagjai számára ne csak vagyoni előmenetelt, hanem társadalmi felemelkedést is biztosítson.

A kapitalizmus fejlődésével Anglia mellett Európa nyugati régióiban bekövetkező gazdasági, társadalmi változások továbbá a szellemiségi környezet átalakulása eredményezte, mondhatni kényszerítette ki a szövetkezetek és a szövetkezetek mellett más társulási formák, társasvállalkozások megjelenését és az azokra vonatkozó egyes szabályok egységes szerkezetbe foglalását is. Ebben az időszakban lépnek hatályba az európai szövetkezetek alapításának és működésének alapjául szolgáló törvények így például Angliában az első angol és egyidejűleg európai szövetkezeti törvény 1852-ben az „INDUSTRIAL and PROVIDENT Societies Act”.[5] A német szövetkezeti törvény ugyancsak ez idő tájt lép hatályba, mégpedig 1889. május 1-én[6], az osztrák szövetkezeti törvény hatálybalépésének időpontja pedig 1873. április 9.[7] A francia idevonatkozó jogalkotás a szövetkezeteket „loi sur les sociétes” cím alatt szabályozta az 1867. július 24-i törvényben egészen pontosan a szövetkezeteket „változó tőkével rendelkező társaságként” (sociétes a’capital variable) határozta meg[8].

Magyar viszonylatban a szövetkezeteket az 1875. évi XXXVII. Kereskedelmi Törvény – továbbiakban: KT - szabályozta a részvénytársaság, a közkereseti társaság, és a betéti társaság mellett – mint kereskedelmi társaságokat.[9] Megjegyezzük, hogy a KT-ben rögzített szövetkezeti szabályozás mellett kiemelkedően fontos „A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről” szóló 1898. évi XXIII. törvény is.[10]

Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy a XIX. század második felétől hatályba léptetett jogszabályok rendelkezéseinek betartása mellett alapított és működtetett szövetkezetek Európa gazdaságát átszőtték, jelentős szerephez jutottak. E körben – a teljesség igénye nélkül – néhány országot külön is kiemelünk. Angliában a XX. század első évtizedeiben, illetőleg első felében a fogyasztási szövetkezetek szerepe a kiemelkedő, emellett jelentős a munkás-termelőszövetkezetek, illetve a mezőgazdasági szövetkezetek, valamint a lakásszövetkezetek száma is.[11] Németországban a hitelszövetkezetek kiemelkedő szerepén túl azt kell megemlíteni, hogy e korszakban a gazdaság szinte minden szektorában fellelhetők a különböző típusú illetve fajtájú szövetkezetek. Külön is említést érdemel, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek szerepe kiemelkedő volt. A mezőgazdasági szövetkezetek szerepe mellet hangsúlyozottabban kell azonban megemlíteni a Németországban szinte egyedülállónak minősíthető hitelszövetkezeti rendszer megalakulását és elterjedését. Schulze 1850-ben alapította meg a jelenlegi „népbank-rendszer” („Volksbanken”) elődjének tekinthető „előlegegyesülést”. Raiffeisen 1872-ben hitelszövetkezeteket hozott létre. A két szisztéma hasonló működési elvekre épült azzal azonban, hogy az alapítói kör más és más gazdasági /társadalmi területről került ki. Raiffeisen a vidéki mezőgazdasági gazdálkodókra számított, az ő előmenetelüket kívánta elősegíteni a szövetkezetek alapításával. Schulze a városi kis- és közepes piaci pozícióval rendelkező iparosok, vállalkozók és kiskereskedők rétegére támaszkodott. „A raiffeiseni-modell” hallatlan erős befolyást gyakorolt az európai hitelszövetkezeti rendszerre – nem túlzás azt állítani, hogy megalapításától napjainkig. [12] Franciaországban az ún. mezőgazdasági szindikátusok (Syndicats Agricolas) a meghatározóak, amelyek a szövetkezetek és a gazdakörök koncentrációjával keletkeztek. A francia szövetkezeti fejlődéstörténetet tárgyaló munkák rámutatnak arra is, hogy a munkásszövetkezetek szerepe igen jelentős.[13] Európa számos országában, így például Svájcban, Finnországban, Olaszországban, Svédországban [14], Norvégiában, a Balkáni államokban, illetőleg Romániában, Lengyelországban, és folytathatnánk a sort még, szintén a gazdaság jelentős tényezőjévé váltak a szövetkezetek.[15] Fejlődéstörténeti elemzés körében még egy országot feltétlenül meg kell említeni, ez pedig Dánia. Dániában elsősorban a mezőgazdaság területén a szövetkezetek szerepe példaértékűen meghatározó volt, és az is maradt napjainkig.[16] A mezőgazdasági szövetkezet mellet a fogyasztási szövetkezetek fejlődése is figyelmet érdemel, annál is inkább, mert jelenleg e szövetkezeti szektor általános fogyasztóvédelmi feladatokat is megoldani igyekszik.

Magyarországon a XIX. század második felétől három alapvető gazdasági területen, nevezetesen a pénz-hitelszférában, a fogyasztás szektorában és a termelés területén kerülnek szövetkezetek alapításra. Ószombaton 1845-ben alakult meg az első magyar szövetkezet. A szövetkezeti rendszer az I. Világháború után erőteljes fejlődést mutat. Ebben az időszakban a mezőgazdasági és ipari termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkozó hangyaszövetkezetek kerülnek megalapításra és működtetésre. Hangsúlyozzuk, hogy a hangyaszövetkezeti rendszer Magyarországot 1945-öt megelőzően szinte teljesen behálózta, székházakkal, kereskedelmi átvevőhelyekkel, hitelszövetkezetekkel.[17] Ez idő tájt a hangyaszövetkezeti rendszer mellett jelentősek a hitelszövetkezetek, amelyeknek elterjedésében jelentős szerepet játszott a speciális hitelkonstrukció. Ezek a hitelszövetkezetek alacsonyabb hitelkamattal dolgoztak ugyanis, mint más hitelintézetek, amelynek eredményeképpen országos viszonylatban mérséklődött a hitelkamat. A hitelszövetkezetek piaci részesedése már 1894-ben jelentős volt, lévén nyolcvan hitelszövetkezet működött az ország meghatározó megyéiben. Lényeges még, hogy a két világháború közötti időszakban speciális szerepet is felvállaltak a hitelszövetkezetek. Arról van szó ugyanis, hogy más jellegű, például termelői, fogyasztói és értékesítési szövetkezeti központok megalakításában és azok működtetésében is jelentős szerepet vállaltak.[18] A fogyasztási és a hitelszövetkezetek elterjedésén túl gróf Károlyi Sándornak köszönhetően ebben az időszakban megalakultak az állattenyésztő, géphasználati, biztosítási és egyéb szövetkezetek is.

A szövetkezetek Európa-szerte történő elterjedésének indokairól lényegre törően az állapítható meg, hogy az egyre erősödő piaci verseny a piaci szereplőket, azaz a közép- és kis tőkeerővel rendelkezőket piaci pozíciójuk megtartása esetleg növelése érdekében, a versenypozíciójuk megőrzésére is figyelemmel, egyáltalán az egyéni elszigeteltségük megakadályozása miatt, arra ösztönözte, hogy társas vállalkozásokat, társulásokat, szövetkezeteket alapítsanak. A XIX-XX. század fordulójára világossá vált, hogy a piac kemény törvényszerűségeinek, illetve az azt tükröző társadalmi tagolódásnak a kiegyensúlyozása egyénileg lehetetlen, mindenképpen szükséges a szövetkezés, a társulás. A korszak szellemi irányzatai [19] ugyancsak a szövetkezetek szerepének előtérbe kerülését szorgalmazták, az önszerveződésre, a szolidaritásra ösztönöztek. Összefoglalóan nem túlzás állítani, hogy a „társulati ügy” kérdése, azaz a különböző jellegű és célú társasvállalkozások közöttük a szövetkezetek alapítására és működtetésére való törekvés az európai fejlődéstörténet egyik jelentős, meghatározó állomásának értékelendő.[20]

2. A szövetkezeti szabályozás sajátosságairól

Az angol szövetkezők által, 1844-ben megalapított, már említésre került első európai szövetkezet alapszabályában és az alapítók határozataiban foglalt egyes rendelkezésekben rögzített normák váltak az európai szövetkezeti szabályozás alapjaivá. Lényegében a jelenlegi hatályos európai szabályozások, tehát az egyes európai tagállamok és az Európai Unió, idevonatkozó szupranacionális joganyaga is, ezeken az angolok által lefektetett alapvető rendelkezésen nyugodnak.

A rendelkezések, amelyek tehát a szövetkezet sajátosságait adják a következő főbb szabályozási tárgyi köröket érintik:

- a szövetkezet célkitűzései

- a szövetkezeti tagsági jogviszony érvényes létrehozatala és a tagsági jogviszony tartalma, különös tekintettel a tag aktív, személyes közreműködésére

- a nyereségfelosztás módja és mértéke

- az egyes vagyonjogi kategóriák speciális, jogi természete

- a szavazati jogra vonatkozó szabályok csoportja

- a szövetkezet irányításában való aktív részvétele a tagoknak

A szövetkezet a társas vállalkozások között az a személyegyesítő jelleggel rendelkező szervezeti, jogi keret, amely tagjai irányában egyidejűleg kettős célkitűzést kíván teljesíteni. Arról van szó ugyanis, hogy a szövetkezet alapítási célja az, hogy a tagjai számára egyrészről gazdasági előmenetelt, másrészről pedig szociálpolitikai célkitűzés megvalósítását is biztosítja. Hangsúlyozni kell, hogy a két cél egyidejűleg jelenik meg a szövetkezet alapításakor és működtetésekor. Természetszerűleg a szövetkezeti tagok döntésétől függően egyik célra, avagy a másik célra, adott szövetkezet esetében jelentősebb súly is fektethető, a mindenkori gazdasági/társadalmi körülmények szerint. A szövetkezet „Janus-arcú” természetének elemzésekor különös tekintettel a szociális szövetkezetek szabályozási tartalmára is – nem érdektelen megemlíteni, hogy az első angol szövetkezet az 1834. évi egyesületeket szabályozó „Friendly Societies Act” törvény rendelkezésein alapult, figyelemmel arra, hogy az első angol szövetkezeti törvény, miként ez már az előbbiekben említésre került, csak 1852-ben lépett hatályba. 1834. évi egyesületeket szabályozó törvény rugalmas, az angol szövetkezők számára is megfelelő szabályozási szemléletet juttatott érvényre. Minden olyan egyesületet szabályozott ugyanis, amely bármilyen, de nem törvény ellenes célra alakult. E célok között a korabeli elemzők külön is kiemelik az öregség esetére szóló támogatást, a kölcsönösségen nyugvó halálesetre szóló biztosítást, a tagok temetkezésének lebonyolítását.[21] E néhány, példázatszerű célkitűzésből is világos, hogy az egyesületeket szabályozó törvény rendelkezései azért feleltek meg a szövetkezők számára, mert a rendelkezések erőteljes lehetőséget biztosítottak a tagok szociális igényeinek megfogalmazására, kielégítésére – a gazdasági igények mellett – a szövetkezet alapítása révén.

E körben kell megemlíteni azt a szövetkezeti sajátosságot is, amelynek lényege az, hogy a szövetkezet a tagok javára jön létre, működése a tagok előmenetelét segíti elő, a szövetkezet a tagok szolgálatában áll. A német szövetkezeti törvény kifejezetten a szövetkezet meghatározásakor rögzíti is, hogy a szövetkezet tagjainak keresetét, avagy gazdaságát mozdítja elő, mégpedig közös üzemmel.[22] Az osztrák szövetkezeti törvény hasonló szabályozási tartalmat rögzít a szövetkezet meghatározása során.[23] A Magyar Kereskedelmi Törvény ugyancsak ezt a szabályozási szemléletet érvényesíti.[24] A szövetkezet célkitűzéseit, mint alapvető szövetkezetspecifikus szabályzási területet vizsgálva Nagy Ferenc általános érvénnyel, a következő megállapításra jutott: „…. annyi kétségtelen, hogy a szövetkezeteknél a tagok körén túl való üzleti terjesztés csak mint kivétel szerepel; szabály szerint és elvileg maguk a tagok azok, akiknek közvetlen szolgálatában a szövetkezet áll. Ebben fekszik a szövetkezet tulajdonképpeni súlypontja, ez a főkritérium, mely a szövetkezeteket minden más társasági alaptól lényegesen megkülönbözteti.”[25]

A szövetkezeti tagsági jogviszony érvényes létrehozatalára, illetőleg a tagsági jogviszony tartalmára vonatkozó szabályok sajátosságai ugyancsak az angolok által kimunkált alapszabályra vezethetők vissza. 1844-ben kidolgozott alapszabályban nyert ugyanis megfogalmazást az ún. „Rochdale-i-plan”. E szerint a szövetkezet és a tagok között az ún. belső ügyletekre nézve egy különleges rendező elv működik, a visszatérítés elve. A szövetkezet gazdasági lényegét, és az azt megjelenítő jogi természetét lényegében erre az elvre, a visszatérítés elvére lehet alapítani. Visszatérítés elve ugyanis a belső ügyletekben azt jelenti, hogy a tag vagyoni előny elsősorban olyan mértékben realizál a szövetkezettől, amilyen mértékben aktívan közreműködik a működés során. A tagsági jogviszony tartalmára nézve ebből az következik, hogy a tag egyidejűleg tulajdonosa és ügyfele is a szövetkezetnek. Szövetkezeti tagsági jogviszony komplex, annak érvényes létrehozatalához a tagnak kettős kötelezettséget kell teljesítenie. Egyrészről személyes aktív közreműködésre kell kötelezettséget vállalnia a működés során, másrészről a tőkeképzés biztosítására figyelemmel vagyoni betétet kell rendelkezésre bocsátania. A vagyoni betét alapján őt megilleti vagyoni előny, azzal azonban, hogy ez a vagyoni előny korlátozott mértékben osztalékként jár számára. A szövetkezet gazdasági tartalma tehát két támpilléren nyugszik, egyrészt a visszatérítésrend szerint, másrészt a vagyoni betét alapú, ám korlátozott mértékű osztalék elvén.

A belső ügyletekben megnyilvánuló gazdasági tartalomból az arra épülő szövetkezeti tagsági jogviszony szabályaiból arra következik, hogy a szövetkezet számára az a legfontosabb, hogy kik a tagjai. Arról van szó ugyanis, hogy a szövetkezeti tevékenység egészére kihat az, hogy a tagok milyen tartalmú személyes közreműködést teljesítenek. Miután tehát a tag személye a szövetkezetnek - a személyes közreműködési kötelezettség miatt - a legfontosabb, a tagsági jogokat megjelenítő vagyonjogi kategóriának az átruházása ugyancsak mutat szövetkezeti sajátosságokat. A Kereskedelmi Törvény a szövetkezeti üzletrészt, üzletrész átruházását csak korlátozottan tette lehetővé. A szövetkezeti üzletrészről kiállított értékpapír – szövetkezeti részjegy – pedig sajátos jogi természettel rendelkezett. Ebből adódóan a nem szövetkezeti tag által történő megszerzése, csak a megfelelő tagsági jogok átruházása mellett minősült érvényesnek. Önállóan, mint értékpapírnak nem szövetkezeti tag általi megszerzése nem volt megengedett. Jelenlegi hatályos magyar szövetkezeti törvény ugyancsak tartalmaz korlátokat a szövetkezeti részjegy átruházásának körében.[26]

A szavazati jogra vonatkozó rendelkezések köréből, mint szövetkezetspecifikus szabályt emeljük ki az „egy tag egy szavazat” elvét. Az angol alapszabály 2. és 5. pontjában megfogalmazott elvi tétel azt jelenti, hogy a szövetkezeti tag szavazati joga független a vagyoni hozzájárulás mértékétől.[27] A szövetkezet sajátossága az is, hogy a szövetkezeti tagok aktívan részesek a vezetésben és a döntéshozatali eljárásban. A szövetkezetek olyan demokratikus szervezetek, amelyek a tagok ellenőrzése alatt állnak.

Az előzőekben kifejtettek azok, az angolok által kimunkált, főbb szabályozási területek tehát, amelyek egyértelműen szövetkezeti specifikusoknak tekinthetők. Ezek azok a szövetkezeti sajátosságok amelyeket az 1895-ben megalakult Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (SZNSZ) tevékenysége során figyelembe vett, illetőleg szem előtt tart mind a mai napig, a nemzetközi szövetkezeti elvek hatályos megfogalmazásánál.[28] Az SZNSZ Manchester-i kongresszusa a nemzetközi szövetkezeti alapelvek jelenlegi sorát 1995. szeptember 22-i hatállyal a következők szerint rögzítette:

- önkéntes, és nyitott tagság

- demokratikus tagi ellenőrzés

- a tagok gazdasági részvétele

- az autonómia és függetlenség

- oktatás, képzés, tájékoztatás

- szövetkezetek közötti együttműködés

- a közösségi felelősség

A Manchester-i kongresszus meghatározta a szövetkezetek fogalmát is az alábbiak szerint: „A szövetkezet olyan személyek autonóm társulása, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi, és kulturális céljaikat közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalkozások útján megvalósítják.” A meghatározásból tisztán és világosan kitűnik, hogy a szövetkezet fő, több mint másfél évszázada lényegében nem változott sajátossága az, hogy a tagjai irányába nem csak gazdasági célok elérését biztosítsa, hanem más jellegű, nevezetesen társadalmi, kulturális célok megvalósítását is elősegítse. Az SZNSZ általános érvényű, az előzőekben jellemzett szövetkezeti meghatározása fontosnak tekintendő az egyes országok átfogó szövetkezeti törvényeinek és/avagy jogszabályainak kimunkálásánál, de különösen értékes az SZNSZ állásfoglalása a szociális szövetkezetekre irányuló joganyag megalkotásánál is. A tagok közös társadalmi és kulturális jellegű igényeinek, céljainak a szövetkezet általi kielégítésére, megvalósítására történő utalás ugyanis nyilvánvalóan előtérbe helyezi a kölcsönösség, az önszerveződés értékeit. Egyebek között ezekre az értékekre építhető a szociális szövetkezetek szabályozása.

A kongresszus a szövetkezet alapértékeit pedig szintén felsorolta, ezek a következők: - önsegély; - egyéni felelősség; - demokrácia; - egyenlőség; - igazságosság; - szolidaritás. Lényegében ezekre az alapértékekre támaszkodik az európai szövetkezeti joganyag, ezen belül pedig hangsúlyozottan a szociális szövetkezeti szabályozás.

Az SZNSZ tevékenységét és a szövetkezeti elvek jelentőségét azért kell hangsúlyozni, mert a társasvállalkozások közül valódi szövetkezetnek azok tekintendők, amelyek elfogadják a szövetkezeti elveket alapszabályaik kimunkálásánál illetve elfogadásánál, és a szövetkezet gazdálkodása során érvényre juttatják azokat. Ezeknek az elveknek a segítségével lehetséges az, hogy a szövetkezeteket megkülönböztethessük más gazdasági társaságoktól, de elhatárolhassuk más, egyébként hasonló rendező elvek alapján szerveződő és működő szervezeti jogi keretektől is. Ezek azok az elvek, amelyekre építkezve a szövetkezetek különböző típusai, fajtái behálózzák az európai gazdaságok és társadalmak valamennyi lényeges szektorát. A jelenlegi viszonyokat alapul véve a teljesség igénye nélkül néhány szektorra és az azokhoz tapadó szövetkezeti fajtákra, illetőleg szövetkezeti rendszerekre külön is felhívjuk a figyelmet. A bank- és pénzintézeti szektorban a hitelszövetkezetek, a takarékszövetkezetek és biztosító szövetkezetek jelentősége kiemelkedő.[29] Az iparterületen iparszövetkezetté, míg a kereskedelmi és a termelés szektorában a fogyasztási és a marketing szövetkezetek töltenek be jelentős szerepet, piaci részesedésük és súlyuk alapján. A marketing szövetkezetek komplex tevékenységet látnak el, azaz termelő, felvásárló, feldolgozó, értékesítő tevékenységet is.[30] A szolgáltatás szektorában megemlítendő a lakás, a lakásfenntartó, az üdülő, és a garázs szövetkezet, továbbá a nyugdíjasházi szövetkezetek is. A XX. és XXI. század gazdasági társadalmi viszonyainak átalakulására, így különösen a globalizáció folyamatára figyelemmel, említést érdemelnek a szociális szövetkezetek, vagy például az egészségügyi szolgáltatást végző szövetkezetek is. Végső soron azt a következtetést kell levonni, hogy nincs olyan európai gazdaság/társadalom, ahol a szövetkezetek ne lennének jelen, és szerepük ne lenne jelentős.

II. A szociális szövetkezetek egyes szabályairól, a szabályozási környezetről

1. A szociális szövetkezet fogalmáról

A szociális szövetkezet fogalmát „A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 8. §-a tartalmazza. A fogalom elemzésekor elsősorban azt szükséges tisztázni, hogy maga a jogintézmény újnak minősül a magyar szövetkezeti jog keretei között, de a szabályozási tartalom nagyon is régi. Mint ez előzőekben arról már részletesebben volt szó, a szövetkezet egy olyan sajátos jogintézmény, amely tagjai irányában nemcsak gazdasági, hanem szociálpolitikai célkitűzések megvalósítására is törekszik. A jogalkotó erre az alapvető szövetkezeti sajátosságra dolgozta ki a szövetkezet általános fogalmát.[31] A szövetkezet általános fogalmi meghatározásánál lényeges, hogy egy olyan szervezeti jogi keretről van szó, amely az alapszabályban meghatározott összegű részjegy tőkével alapítható, mégpedig a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint. A szövetkezet jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amelynek célja az tagjai gazdasági, valamint társadalmi szükségleteinek kielégítését elősegíteni. A magyar szabályozás példaértékűen felsorolja a fogalmi meghatározásnál, hogy a társadalmi vonatkozás alatt kulturális, oktatási, szociális és egészségügyi előmenetelt érthetünk a tagokat illetően.

Erre, az általános szövetkezeti fogalomra építhető fel a szociális szövetkezet fogalma azzal, hogy a szociális szövetkezet egy speciális alanyi körrel és ennek megfelelően egy speciális célkitűzésrendszerrel is rendelkezik. A szociális szövetkezet ugyanis az, amelynek célja munkanélküli, illetőleg szociálisan hátrányos helyzetben lévő tagjai részére munkafeltételek biztosítása, valamint szociális helyzetük javításának más, egyéb módon való elősegítése. Az általános szövetkezeti fogalomnak megfelelő olyan szövetkezet is szociális szövetkezetnek minősül, amely iskolaszövetkezetként működik.[32] „A szövetkezetekről szóló” 2006. évi X. törvény tehát lényegében megkettőzte a szövetkezet fogalmát azzal, hogy az általános szövetkezeti fogalom mellett egy, ahhoz képest speciális szövetkezeti fogalmat is hatályba léptetett. A két fogalmi meghatározás azonban csak együttesen, egymásra tekintettel kezelhető, lévén a szociális szövetkezet fogalma csakis és kizárólag az általános szövetkezet fogalma alapján azzal összefüggésben értelmezhető.

Noha a szociális szövetkezet fogalmi meghatározásánál kifejezetten nem szerepel a közhasznú jogállással rendelkező szociális szövetkezet megnevezése, mind a törvény, mind pedig a törvény kiegészítésére hatályba lépett 141/2006.(VI.29.) Korm. rendelet szabályozza a szociális szövetkezet úgynevezett minősített formáját, azaz a közhasznú jogállással rendelkező szociális szövetkezetet. A közhasznú jogállással rendelkező szociális szövetkezet fogalmát a jogalkotó kifejezetten nem rögzítette. Fogalom meghatározása a szövetkezeti szabályokon túlmenően igényli „a közhasznú szervezetekről” szóló 1997. évi CLVI. törvény egyes rendelkezéseinek a számbavételét is. E törvény az egyén közös érdekeinek és a társadalom érdekeinek összehangolását célzó tevékenységet, pontosabban ezen érdekek kielégítésére irányuló, a jogalkotó által kifejezetten felsorolt tevékenységeket minősíti közhasznúnak. A közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet tehát egyrészről meg kell, hogy feleljen a szövetkezeti törvény általános fogalmi meghatározásának, továbbá eleget kell, hogy tegyen a szövetkezeti törvény szociális szövetkezetre vonatkozó fogalmi elemeinek, és előzőekben említett, a közhasznú szervezetek jogállásáról szóló törvény vonatkozó előírásainak is.

2. A szociális szövetkezet magyar jogrendszerbe történő bevezetésének indokairól

Ami a szociális szövetkezet magyar jogba történő bevezetésének indokait illeti, általánosságban azt lehet rögzíteni, hogy a jogintézmény bevezetésének hazai és nemzetközi indokai alapvetően egybe esnek. A XX. század második felében, illetve a XXI. század első felében az európai gazdasági/társadalmi fejlődés olyan következményekkel járt, illetve jár, amelyek indokolták, illetve indokolják a szövetkezetek előtérbe kerülését, továbbá speciális formáinak a megjelenését. A szociális szövetkezet jogintézményének a magyar joganyagba történő bevezetése harmonizál az európai unióban elterjedt, illetőleg az Európai Unió által 1989-ben hivatalosan elismert szociális gazdaság elméletével is.[33] A gazdaság szektoriális felosztását tárgyaló koncepció szerint a gazdaságnak a magántőkések és közvállalatok szektorán túl működik egy harmadik szektora is.[34] E harmadik szektor lényegében a szociális gazdaság, amelynek szereplői között az egyesületek, az önsegélyező szervezetek, az MRP társaságok, az alapítványok mellett jelen vannak a szövetkezetek is. A harmadik szektor piaci szereplői egymással együttműködve jelenítik meg „a szociális gazdaságot”.[35]

A szociális szövetkezetek magyar szabályozása megfeleltethető az Európai Unió szövetkezetekkel kapcsolatos politikájának, illetve szabályozásának, miként egyes nemzetközi szervezetek szövetkezeteket érintő állásfoglalásainak is. Összefoglalásképpen az rögzíthető, hogy az Európai Unió szövetkezetekről alkotott felfogása továbbá egyes nemzetközi szervezetek szövetkezeteket érintő állásfoglalása indokolja a szociális szövetkezet magyar joganyagba történő bevezetését. Az Európai Unió szövetkezetekkel kapcsolatos politikájának és jogi szabályozásának tárgyalásánál meg kell említeni az Európai Unió tanácsának 1435/2003/EK rendeletét az Európai Szövetkezet (SCE) statútumáról[36] A Rendelet az európai szövetkezet alapvető célját az európai szövetkezeti szabályozás hagyományaira illetőleg az SZNSZ nemzetközi szövetkezeti alapelveiben megfogalmazottakra építi. A fogalmi meghatározásnál ugyanis a tagok gazdasági előmenetele mellett kifejezetten nevesítésre kerül, - mégpedig a gazdasági előmenetellel azonos súllyal - a tagok szociális tevékenységeinek a fejlesztésére irányuló tevékenység is. A rendelet alkotó az európai szövetkezet alapvető célkitűzésének rögzíti a szövetkezet tagjai szükségleteinek kielégítését és/avagy tagjai gazdasági, valamint szociális tevékenységének fejlesztését.[37] A szociális szövetkezet jogintézmények magyar joganyagba történő bevezetését nemzetközi viszonylatban nem csak az Európai Unió szövetkezetekkel kapcsolatos álláspontja indokolta, hanem megalapozta azt egyéb, más nemzetközi szervezetek a szövetkezetekkel kapcsolatos iránymutatása, illetőleg felfogása is. Ezek közül külön ki kell emelni az SZNSZ említésre került 1995-ben megfogalmazott „A szövetkezetek identitásáról” szóló azon állásfoglalását, amely a nemzetközi szövetkezeti alapelveket felsorolás-szerűen, illetőleg jelentéstartalmuk alapján meghatározta, továbbá rögzítette a szövetkezet hatályos fogalmát, és hangsúlyt helyezett a szövetkezeti értékekre is.[38]

Az SZNSZ mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) szövetkezetekkel kapcsolatos álláspontjainak szellemisége kifejezetten a szövetkezetek közösségszervező jellegét egyes társadalmi csoportok szociális helyzetének megsegítését hangsúlyozza. Itt külön ki kell emelni az 1994. dec. 23-i, 45/155. sz-ú „A szövetkezetek szerepe az új gazdasági és társadalmi irányzatok fényében” című közgyűlési határozatot.[39] Az ENSZ ezen közgyűlési határozata a szövetkezetek sokrétű megjelenési formáját „nélkülözhetetlen tényezőnek” minősíti valamennyi ország gazdasági és társadalmi fejlődésében. Az ENSZ felfogása szerint a szövetkezetek alkalmasak arra, hogy a társadalom valamennyi csoportját összefogják, így különösen a fiatalokat, „a fogyatékos személyeket” továbbá az idős korosztályt is. Ezt az általános szövetkezetekről alkotott felfogást a magyar szövetkezeti szabályozás a szociális szövetkezet jogintézményének a bevezetésével megfelelően képezte le a konkrét törvény szintjére.

A harmadik nemzetközi szervezet, amelyet az európai szövetkezeti szabályozás fejlődésével kapcsolatban, illetve a magyar szövetkezeti szabályzással összefüggésben konkrétan a magyar szabályozásban megjelenő szociális szövetkezet intézményét érintően meg kell említeni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO).[40] Az ILO 2002. június 20-án, 193. számú „A szövetkezetek támogatásáról” szóló ajánlása értelmében támogatni kell a szövetkezetek identitásának erősítését.[41]

3. A szociális szövetkezetekre vonatkozó joganyag jogrendszerbeli elhelyezkedéséről

A szociális szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések jogrendszerbeli elhelyezkedéséről a következőket kell megállapítani. A szabályzás fundamentuma a Magyar Köztársaság Alkotmánya. Az Alkotmány 12. §-a rögzíti, hogy az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket. Erre az alkotmányjogi alapra épül „A szövetkezetekről szóló” 2006. évi X. törvény, magába foglalva a szociális szövetkezetek konkrét szabályait is. Az Alkotmány és a törvény viszonylatában a harmadik szabályozási szintet a már említésre került 141/2006. (VI. 29.) évi”A szociális szövetkezetekről” szóló Kormányrendelet jelenti. A kormányrendelet szabályainak megfelelő értelmezése azonban átvezet a szociális jogalkotás területére. E körben ki kell emelni a már ugyancsak említésre került 1997. évi CLVI. számú törvényt „A közhasznú szervezetekről”, továbbá 1993. évi III. törvényt „A szociális igazgatásról és a szociális ellátásról”. A kormányrendelet nevesít még a szociális jogalkotás területéről egyéb más jogszabályokat is, amelyek a szociális szövetkezet alapítása és működése szempontjából tartalmaznak lényeges rendelkezéseket.

A szociális szövetkezetekre vonatkozó joganyag a Magyar Köztársaság Alkotmányára vezethető vissza azzal, hogy a szabályozás második szintjét a szövetkezeti törvény jelenti, a harmadik szintjét pedig a törvény kiegészítésére született kormányrendelet. A szabályok jogrendszerbeli elhelyezkedésének specifikuma az, hogy a szövetkezeti szabályozás mellett kiemelkedő jelentőséget kapnak a szociális jogalkotás területén hatályba léptetett egyes jogszabályok is. Ez a szabályozási modell amely tehát a szociális szövetkezetek vonatkozásában az Alkotmányra, illetve az általános szövetkezeti törvényre építkezik - nem ismeretlen az európai szövetkezeti szabályozásban. Erre a szabályozási szemléletre talán a legmarkánsabb példa az olasz szövetkezeti szabályozásban lelhető fel. Az olasz Alkotmány 45-ik cikke a következőket rögzíti: „A állam elismeri a kölcsönös segítségen alapuló és spekulációs célokat mellőző szövetkezetek társadalmi rendeltetését. A törvény előmozdítja terjedésüket, és megfelelő ellenőrzéssel biztosítja eredeti jellegük és céljuk megtartását.”[42] Az olasz szövetkezeti szabályozás erre a szövetkezeti sajátosságokat tisztán és világosan megjelenítő alkotmánybeli szakaszra építette fel az általános szövetkezeti szabályokat, illetve 1991. november 8-án hatályba lépett 381. számú törvényt a szociális szövetkezetek szabályozásáról.[43] Az olasz Alkotmány mellett a portugál Alkotmány, illetőleg a görög Alkotmány ugyancsak kifejezetten rendelkezik az állam támogatásáról és más sajátosságokról a szövetkezetekkel kapcsolatban.[44] A szociális szövetkezetekkel kapcsolatos szabályok elemzésénél azért nem csak elméleti kérdés, hogy annak alkotmányjogi és általános szövetkezeti törvénybeli alapja is van, mert az egyes, alapításnál, illetőleg a működésnél felmerülő, avagy felmerülhető kérdésekre a válasz az általános szövetkezeti szabályzás és/avagy a szövetkezeti szabályozás alkotmányjogi keretei között rögzített rendelkezések számbavételével és megfelelő értelmezésével adható meg. Ilyen értelemben tehát a magyar jogalkotói felfogás a szabályozási modellt illetően nem csak elméleti szempontból hanem a szociális szövetkezetekre vonatkozó joganyag gyakorlati alkalmazhatóságának szempontjából is helyeselhető.

III. A szociális szövetkezetekre vonatkozó egyes szabályokról

1. A szociális szövetkezet alanyi köréről

Miként az előzőekben a szociális szövetkezet fogalmának meghatározásakor már említésre került a fogalmi meghatározás az általános szövetkezeti fogalomhoz képest speciális jellegűnek minősíthető, azzal, hogy e speciális fogalom az általános szövetkezeti fogalmon nyugszik. Ugyancsak sajátosságokat mutat a szociális szövetkezet esetében az alapítói alanyi kör. A törvény értelmében ugyanis fő szabályként a szociális szövetkezetnek csak természetes személy tagjai lehetnek.[45] Az iskolaszövetkezetek alapítása körében rögzíti a jogalkotó, hogy az iskolaszövetkezet alapításához az oktatási intézmény alapító tagsága szükséges.[46] Az általános szabályok értelmében a szövetkezetet – feltéve ha a törvény eltérően nem rendelkezik – minimálisan hét alapító tag, részjegy jegyzésének kötelezettségével alapíthat.[47] Az alapító tagok lehetnek belföldi és külföldi természetes személyek, de lehetnek jogi személyek, továbbá jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok is. A jogi személyek és jogi személyiség nélküli gazdasági társasági tagok együttesen nem haladhatják meg a taglétszám felét. Az általános szabályok szerint ugyanakkor lehetséges kizárólag szövetkezetek alapítása mellett is új szövetkezetet létesíteni, ezeket a törvény úgynevezett másodlagos szövetkezetnek nevezi meg. A szociális szövetkezetekre vonatkozó rendelkezések az alapítói, alanyi kör vonatkozásában szinte teljességgel áttörik a szövetkezet alapításának személyi feltételeit rögzítő rendelkezések tartalmát, lévén a jogi személyek és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok kizártak az alapítói minőségből szociális szövetkezet esetében. Az ide vonatkozó szabályozási felfogás elméleti oldalról helyeselhető, hiszen a jogalkotó egy speciális, a természetes személyek csoportjából kikerülő alanyi kört kíván favorizálni a szociális szövetkezetek alapítási lehetőségével. Ehhez a szabályozási kiinduló ponthoz nem vitásan logikusan illeszkedik az, hogy az alapítók körét a természetes személyekben határozza meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy a jogi személyek teljes körű kizárása az alapítói minőségből a gyakorlat számára már most valószínűsíthetően kedvezőtlenül hat majd. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy a jogalkotó által egyébként „helyzetbe hozni kívánt” természetes személyek csoportja, a működtetés adminisztratív, cégjogi, vagyonjogi, stb. szabályait kezelni tudja. Helyes lenne ezt a kógens rendelkezést feloldani oly módon, hogy például a jogi személyek közül az önkormányzatok és/avagy pénzintézetek konkrétan a takarékszövetkezetek alapítói, illetőleg szövetkezeti tagi minőséghez juthassanak szociális szövetkezet alapítása és működtetése során. Az általános, tiltó szabályt meghagyva szükséges lenne módosítani a törvényt mégpedig azokkal a kivételekkel, amelyek a jogi személyek köréből kerülhetnének ki. Ilyen jellegű cizelláltabb szabályozás a szociális szövetkezetek gyakorlati alapítását és működtetését bizonyosan megkönnyítené.

Lényeges, valamennyi szociális szövetkezetet érintő tiltó szabály, hogy szociális szövetkezetnek nem lehet befektető tagja[48]. „A Szövetkezetekről szóló” 2006. évi X. törvény egy új szabályozási területe a befektetői tagra vonatkozó rendelkezések csoportja. A törvényi rendelkezések értelmében szövetkezetnek befektető tagja is lehet, abban az esetben, hogy ha azt alapszabály lehetővé teszi. A befektetői tag tagsági jogviszonyának keletkezéséről a közgyűlés dönt. A befektetői tagsági jogviszony tartalmának lényege – egyéb más tartalmi elemek mellett – az, hogy a befektetői tag személyes közreműködésre nem kötelezhető. A befektető tag vagyoni hozzájárulást bocsájt a szövetkezet rendelkezésére. Éppen ebből a befektetői tagi státuszra jellemző főbb sajátosságból következően a befektetői tagok jogai és kötelezettségei részben eltérnek az általános, avagy az úgynevezett rendes tagokéhoz képest. A szociális szövetkezet jellege, természete, a szövetkezet célkitűzése nehezen lenne összeegyeztethető a befektetői tagi státusszal. Ennek megfelelően helyeselhető tehát a szociális szövetkezetek alanyi köréből a befektetői tagok kizárása. Abban az esetben, ha ez a rendelkezés akár csak részlegesen is feloldásra kerülne, akkor bizonyosan erőteljes, korlátozó rendelkezéseket is hatályba kellene léptetni annak érdekében, hogy egy befektetői tagi státusz adott esetben a jogszabály, avagy jogszabályok kikerülésével ne vezessen oda, hogy a szociális szövetkezet eredeti célját és jellegét elveszítse.

2. A nyereségfelosztás módjára és mértékére vonatkozó speciális rendelkezésekről

Ami a nyereségfelosztás módjára és mértékére vonatkozó szabályokat, azaz a szövetkezet adózás utáni eredményének felhasználását rögzítő rendelkezéseket illeti, ugyancsak azt kell rögzíteni, hogy a szociális szövetkezetek viszonylatában az általános szabályokhoz képest speciális előírások érvényesülnek. „A szövetkezetekről szóló” 2006. évi X. törvény 59. §. (3) bekezdése értelmében ugyanis a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet az adózás utáni eredményét - eltérően az általános valamennyi szövetkezetre irányadó szabályoktól - a közhasznú céljának a megvalósítására fordíthatja.

3. „A szövetkezet és a tag gazdasági együttműködése”, „A szövetkezet gazdasági tevékenysége” körébe tartozó speciális előírásokról, illetve vagyonjogi szabályokról

A szövetkezeti törvény „A szövetkezet és a tag gazdasági együttműködése” címszó alatt más szövetkezeti fajták mellett a szociális szövetkezetekre nézve is tartalmaz konkrét rendelkezéseket. Arról van szó ugyanis, hogy a törvény értelmében a szövetkezet és a tag a gazdasági együttműködését az alapszabálynak kell rögzíteni, még pedig célhoz kötötten. Ennek az együttműködésnek a tartalmát a szövetkezet alapszabálya a szövetkezet céljaihoz viszonyítottan részletesen kell, hogy meghatározza. Az együttműködés a törvény 55. §-nak értelme szerint megvalósulhat a tagok munkalehetőségekhez juttatásában, szociálisan hátrányos státuszuk egyéb más módon való javításában, továbbá megvalósulhat a szövetkezet és a tag gazdasági együttműködése, diákok és az oktatási intézmények együttműködésével működő iskolaszövetkezetek esetén a diákok munkalehetőségeinek megteremtésében, továbbá az oktatási feltételek javításában is.[49] Ezekhez a rendelkezésekhez illeszkedően „A szövetkezet gazdasági tevékenysége” címszó alatt[50] általános rendező elvként kerül megfogalmazásra az, hogy a szövetkezet mindazon tevékenységeket gyakorolhatja, amelyeket törvény a szövetkezet számára nem tilt. A főbb tevékenységek felsorolását a törvény kifejezetten rögzíti. Fő tevékenység lehet egyebek mellett tagjainak munkafeltételeket biztosító, illetőleg szociális helyzetüket egyéb más módon javító, valamint iskolaszövetkezetként működő szociális szövetkezet.

A közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezetekre nézve a törvény egy nagyon is sajátos vagyonjogi rendelkezést tartalmaz. E szövetkezeteknél a részjegy nem jogosítja a tagot a szövetkezet adózott eredményéből részesedésre.[51]

4. „A szövetkezet szervezeti változásai” körében rögzített speciális szabályokról

A szövetkezeti törvény „A szövetkezet szervezeti változásai” címszó alatt ugyancsak megfogalmaz speciális rendelkezéseket a szociális szövetkezetekkel kapcsolatban, különös figyelemmel az iskolaszövetkezetekre. Az átalakulás közös szabályai között szerepel, hogy iskolaszövetkezet átalakulásához az oktatás intézmény vezetőjének a hozzájárulása szükséges. Az intézmény vezetője ezt a hozzájáruló nyilatkozatot azonban csak a törvényben meghatározott esetekben bocsájthatja rendelkezésre. Az oktatási intézmény vezetője az iskolaszövetkezet szervezeti változásához csak abban az esetben járulhat hozzá, ha a változás következtében az iskolaszövetkezetbe bevitt, illetve átengedett vagyon feletti rendelkezési jog továbbra is az iskolaszövetkezetet illeti meg, avagy az visszakerül az eredeti jogosulthoz, illetőleg akkor, ha beszerzi a fenntartó egyetértését.[52] Az egyesülés ugyancsak korlátozott iskolaszövetkezetek vonatkozásában. Az iskolaszövetkezetek szétválására irányadó szabályok ugyancsak korlátokat tartalmaznak. Iskolaszövetkezet szétválásakor ugyanis a létrejövő szövetkezetek akkor működhetnek tovább iskolaszövetkezetként, ha megfelelnek a szövetkezeti törvényben, továbbá a külön jogszabályokban foglaltaknak.[53] Szövetkezetek gazdasági társasággá történő átalakulása az iskolaszövetkezetek esetében ugyancsak sajátos szabályokat tartalmaz, továbbá a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezetekre is külön szabály vonatkozik.

Abban az esetben, ha iskolaszövetkezet akar gazdasági társasággá átalakulni, a közoktatási intézmény által rendelkezésre bocsátott, tehát bevitt, avagy átengedett vagyon tekintetében be kell szerezni a fenntartó hozzájárulását.[54] A szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulására nézve az általános rendező elv az, hogy szövetkezet korlátolt felelősségű társasággá, avagy részvénytársasággá alakulhat át. Ezt az általános szabályt töri át a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet esetében a jogalkotó azzal, hogy a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezeteket kiveszi az átalakulást a törvény feltételei szerint lebonyolítható szövetkezetek köréből.[55] E körben is meg kell megemlíteni, hogy a 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet „A szociális szövetkezetekről”, a szociális szövetkezet jogutód nélküli megszűnésére nézve kifejezett rendelkezést tartalmaz. Az esetben, ha szociális szövetkezet jogutód nélkül szűnik meg, a tartozások kiegyenlítése után még rendelkezésre álló vagyonát szociális szövetkezeti célra kell felhasználni.[56]

5. Összegzés: A szociális szövetkezetekre irányadó speciális törvényi szabályozási területekről

Az előzőekben rögzített áttekintés alapján összefoglalásképpen megállapítható, a szociális szövetkezetekre, illetve azoknak egy speciális csoportjára nézve a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezeteket illetően, a magyar szövetkezeti szabályozás a következő területeken tartalmaz - az általános szövetkezeti szabályokhoz képest - speciális rendelkezéseket:

- fogalom,

- alanyi kör,

- a nyereség felosztás módja és mértéke a szövetkezet adózás utáni eredményének felosztása,

- a tag és a szövetkezet gazdasági együttműködésének tartalma,

- a szövetkezet gazdasági tevékenysége, a fő tevékenység megjelölése,

- a részjegy jogi természete

- a szövetkezet szervezeti változásai

= az átalakulás közös szabályai,

= a szövetkezetek egyesülése,

= a szövetkezetek szétválása,

= a szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulása

= a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése.

IV. A szövetkezeti szabályozás és az ahhoz kapcsolódó, a szociális jogalkotás területén felelhető egyes jogszabályi rendelkezésekről

A szociális szövetkezetekre irányadó joganyag elemzése során már többször említésre került a 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet „A szociális szövetkezetekről”. A kormányrendelet értelmezése átvezet a szociális jogalkotás területére. E körben hangsúlyozottan kell kiemelni a már ugyancsak említést nyert a közhasznú szervezetek jogállásáról szóló 1997. évi CLVI. törvényt. A törvény értelmében ugyanis közhasznú szervezetnek minősíthető a Magyarországon nyilvántartásba vett közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet is. A rendelkezés még nagyon új keletű, lévén a törvény „A közhasznú szervezet típusai” címszó alatt rögzített felsorolását csak 2007. VII. 1-i hatállyal bővítette a közhasznú tevékenységet ellátó szociális szövetkezet rögzítésével.[57]

A közhasznú tevékenységre nézve a törvény egy általános meghatározást, illetőleg egy hosszú felsorolást tartalmaz. Az általános meghatározás értelmében közhasznú tevékenység az, amely a társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítését szolgálja, mégpedig a közhasznú szervezetet létesítő okiratban megjelölt célra vetítetten. Ha áttekintjük a törvényalkotó konkrét felsorolását[58] akkor azt láthatjuk, hogy lényegében a felsorolás nagy része megfeleltethető az általános szövetkezeti fogalom azon körének, amely a tagok vonatkozásában a társadalmi előmenetelt illetőleg a szociálpolitikai célok elérését tartalmazza. Egyes konkrét, a közhasznú tevékenység címszó alatt a felsorolásban szereplő tevékenységek pedig kifejezetten egybe esnek a szociális szövetkezet fogalmában szereplő elemekkel.

A törvényi felsorolásból csak néhányat idézünk állításunk alátámasztására figyelemmel, ezek pedig a következők: - szociális tevékenység, családsegítés, időskorúak gondozása; - nevelés és oktatás képességfejlesztés, ismeretterjesztés; - gyermek- és ifjúságvédelem, gyermek- és ifjúsági érdekképviselet; - hátrányos helyzetű csoportok társadalmi esélyegyenlőségének elősegítése; - munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése „ideértve a munkaerőkölcsönzést is” és a kapcsolódó szolgáltatásokat; - természetvédelem, állatvédelem; - környezetvédelem.

A felsorolásból látható, hogy ezek a célkitűzések egy általános szövetkezet esetében – a gazdasági célok mellett – szociálpolitikai célok részét is képezhetik, és képezik is. Különösen igaz ez az állítás a szociális szövetkezetek esetében figyelemmel azok speciális céljára, és speciális alapítói körére. Ez azt jelenti tehát, hogy ha a szociális szövetkezetek az 1997. évi CLVI. törvény egyéb más rendelkezéseinek eleget tesznek, tevékenységüknél illetőleg a szociális szövetkezet céljánál fogva feltétlenül jogosultak kell, hogy legyenek a közhasznú szervezeti jogállásra. Ez azért lényeges például, mert az irányadó jogszabályi rendelkezések betartásával így bizonyos adónemek esetében adómentességet, illetőleg kedvezményeket realizálhatnak.

A szociális jogalkotás területéről ugyancsak lényeges az 1993. évi III. törvény „A szociális igazgatásról” és a szociális ellátásról. A törvénynek különösképpen a szociális szövetkezet alanyi körének helyes értelmezésénél van kiemelt jelentősége. Ugyancsak ezen oknál fogva fontos az 1991. évi IV. törvény „A foglalkoztatás segítéséről és a munkanélküliek ellátásáról”. A szociális szövetkezetek alapításánál megjelölt alanyi kör a munkanélküliek köre két alcsoportra osztható. Ide értendők az úgynevezett nem foglalkoztatottak[59] és ide tartoznak az úgynevezett álláskeresők is.[60] Munkanélküli kategória mellett külön törvény határozza meg, hogy ki minősülhet hallgatónak, illetőleg ki minősülhet tanulónak. „A felsőoktatásról” szóló 2005. évi CXXXIX. törvény alapján a hallgatónak hallgatói jogviszonyban álló személy tekintendő, míg tanulónak „A közoktatásról” szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján tanulói jogviszonyban álló személy minősül.

Lényeges, hogy a szociális szövetkezet tagja a szövetkezet által szervezett munkavégzésben milyen keretekben vehet részt. A kormányrendelet erre nézve több esetet nevesít. A szövetkezet által szervezett munkavégzésben a szociális szövetkezet tagja a következő módokon vehet részt:

- munkaviszonyban

- alkalmi munkavállalói könyvvel

- megbízási jogviszonyban

- vállalkozási jogviszonyban

- az irányadó jogszabályi rendelkezések szerint önkéntes jogviszonyban

- az 1993. III. törvény („A szociális igazgatásról és szociális ellátásról” szóló) rendelkezései szerint intézményi foglalkoztatás keretében.

A munkajogviszonyra a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényben foglalt rendelkezések az irányadóak, míg a megbízási illetőleg a vállalkozási jogviszonyra a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben rögzített rendelkezések vonatkoznak. Alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás esetében „Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről” szóló 1997. évi LXXIV. törvény rendelkezései az irányadóak, míg a közérdekű önkéntes tevékenységnél egy viszonylag új jogszabály, „A közérdekű önkéntes tevékenységről” szóló 2005. évi LXXXVIII. törvény szabályai jönnek számításba.[61]

A 141/2006. (VI. 29.) Korm. rendelet szabályaiból még két területet emelünk ki. Az egyik terület a korlátozottan cselekvőképes személyekre, illetőleg a cselekvőképtelen tagokra vonatkozó szabályok csoportja. A Kormányrendelet értelmében a cselekvőképtelen tag önálló jognyilatkozat tételére nem jogosult. Nevében és helyette a jognyilatkozatot törvényes képviselője teszi meg. Korlátozottan cselekvőképes személyre nézve a Kormányrendelet akként rendelkezik, hogy ez a személy is lehet tagja szociális szövetkezetnek, azzal azonban, hogy korlátozottan cselekvőképes személy csak törvényes képviselőjének írásbeli hozzájárulásával szerezheti meg érvényesen a tagsági jogviszonyt. Másik terület, amelyről a Kormányrendelet értékelésénél szólni kell, egy erőteljesen kimunkálatlan joghézagokkal teli szabályozási terület. Arról van szó ugyanis, hogy a Kormányrendelet 2. § (2) bekezdése értelmében szociális szövetkezet a kormányrendeletben meghatározott tevékenysége során – külön jogszabályban meghatározottak szerint – közreműködhet közmunka, közhasznú, valamint közcélú munka biztosításában is. Ezen a területen a Kormányrendelet illetőleg a szociális szövetkezetekre vonatkozó joganyag egésze bizonyosan kiegészítésre szorul.

Zárógondolat

A szociális szövetkezetnek a magyar jogrendszerbe konkrétan a magyar szövetkezeti szabályozásban történő bevezetése helyesnek értékelendő. Kétségtelen, hogy a jelenleg hatályos szabályok gyakorlati alkalmazhatósága érdekében szükséges az egyes rendelkezések felülvizsgálata, és a felülvizsgálatot követően bizonyos tárgykörökben történő módosítása. Általános érvénnyel azonban az állapítható meg, hogy a szövetkezetek az európai kezdetektől meglévő „nagy szociálpolitikai hivatásukat”[62] a XXI. században a szociális szövetkezetek előírásaival hatékonyan teljesíthetik.


Jegyzetek:

[1] ELTE Állam és Jogtudományi Kar (Budapest)

[2] „A közösségi fejlődés új lehetőségei”; „Nyilvános kommunikáció a szociális szövetkezetekről” című 2007. november 5-én megtartott konferencia anyag kibővített változata.

[3] Czettler Jenő - Ihrig Károly: Szövetkezeti ismeretek Budapest, 1926. Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt. 20. o; hasonlóan pl.: Kuncz Ödön: Küzdelem a gazdasági jogokért Budapest, 1941. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 414-460. o., különösen: 414-420. o.; L. tovább: Laczó Ferenc: Szövetkezeti típusok és formák a piacgazdaságban Szövetkezeti Kutató Intézet tudományos és tájékoztató folyóirata - továbbiakban: Szövetkezés – 1999/1. szám X. évf. 8-31. o.

[4] „Society of Equitabel Pioneers”

[5] A szabályozás fejlődéstörténete mögött meghúzódó, korabeli gazdasági/társadalmi viszonyok megértéséhez nem lényegtelen adalék, hogy a törvény kidolgozását a Rochdale-i alapítók mellett a keresztényszocialisták segítették. L. erre: Kuncz: im. 415.o. 2.lj.; L. ugyanerre bővebben: Czettler-Ihrig: i.m. 26-27.o.

[6] Genossenschaftsgesetz (Gesetz betreffend die Erwerbs- und Wirtschaftsgenossenschaften) L. a hatályos szövegre: Lang/Weidmüller: Kommentar Berlin, 2006. De Gruyter Recht 1-1154. o.

[7] Gesetz vom 9. April 1873. über Erwerbs- und Wirtschaftsgenossenschaften StF: Rgbi.Nr.70/1873 Änderung” L.a hatályos szövegre: httt://www.ris.bka.gv.at/bundesrecht

[8] Apáthy István: Kereskedelmi jog tekintettel a nevezetesebb európai törvényekre. Budapest, 1886. Az Eggenberger-féle Könyvkereskedés kiadása (Hoffmann és Molnár) 310.o. Ugyanerről a francia szövetkezeti szabályozás további fejlődéstörténetének alapjaival kiegészítve L.: Kuncz: i.m. 457.o. 67 lj.

[9] A Kereskedelmi Törvény – továbbiakban: KT. – 223. §-a a szövetkezeteket a következőképpen határozza meg: „A szövetkezetek ezen törvény értelmében meg nem határozott számú tagokból álló azon társaságot tekintetik, mely tagjainak hitelének, keresetének, vagy gazdálkodásának közös üzletkezelés mellett, illetőleg kölcsönösség alapján ezek előmozdítására alakul. Ide tartoznak nevezetesen: az előlegzési és hitelegyletek; a nyersanyag közös beszerzésére, közös raktár tartására, vagy közös termelésre alakult egyletek; a fogyasztási egyletek; a lakásépítő társaságok; a kölcsönös biztosító társaságok.”

[10] A magyar vonatkozású szabályozás keretei között meg kell még említeni pl. A nagy taglétszámú szövetkezetek közgyűléséről és a szövetkezeti üzletrészek névértékének felemeléséről szóló 1923. évi XXVI. törvényt is.

[11] Az 1910-re vonatkoztatott statisztikai adatok alapján megállapítható a fogyasztási szövetkezetek esetében egy folyamatos integrálódás jellemzi az időszakot, noha a fogyasztási szövetkezetek száma folyamatosan csökken a tagság száma ezzel egyidejűleg nő. A fogyasztási szövetkezetek két jelentős központtal rendelkeztek: az egyik Manchester-ben volt, a másik pedig Glasgow-ban. Fejlődési folyamat jellemezte a munkás termelőszövetkezeteket is, ugyanakkor lényeges, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek csak a XX. század elején kezdtek el terjedni, méghozzá először Írországban, majd később Angliában. A fejlődés eredményeképpen jött létre az Irish Agricultural Organisation Society és a British Agricultural Organisation Society L. erre bővebben Czettler-Ihrig: i.m. 49-50. o.

[12] L.erről bővebben: Laczó úgymint 3. lj.-ében 19-23. o.

[13] „A munkás-termelőszövetkezetekről” 1922. május 6-án lépett hatályba törvény.

[14] Figyelemreméltó a svéd fogyasztási szövetkezeti rendszer – azért is, mert az angol mellett Európa egyik legrégibb keletű, erős rendszerének minősül. L.erre: úgymint 12 lj.-ben 13-18. o.

[15] Európai szövetkezeti fejlődéstörténetről részletesebben L.: Czettler-Ihrig i.m. 45-51. o.

[16] Az első tejszövetkezet megalapítására 1882-ben került sor. A dán mezőgazdasági szövetkezetek fejlődéstörténetének részletes elemzésére L.: Laczó Ferenc: A dán mezőgazdasági szövetkezetek. Szövetkezés 1990. I-II.szám 108-120 o.

[17] Ami a konkrét adatokat illeti, 1940-re vetítetten, ekkor már kétezer tagszövetkezetet tartottak nyilván, hétszázezer szövetkezeti taggal, harminc konzervgyárral, húsz ipari üzemmel és több, mint négyszáz bolttal rendelkezve. Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a XX. század első felében a magyarországi hangyaszövetkezeti rendszer a térség, a közép-kelet európai régió legnagyobb gazdasági csoportjának minősült. L.erre és további adatokra: http://www.hangyaszov.hu/tortenet.htm

[18] L.erre: http://www.takarekszovetkezetek.hu/F414a880d1ec9a.php; a takarékszövetkezetek további fejlődésére l.: Csák Csilla: A magyar takarékszövetkezeti mozgalom fejlődésének neuralgikus pontjai. „Tanulmányok Dr. Domé Mária egyetemi tanár 70. születésnapjára” Szerk.: Dr. Vass János tanszékvezető egyetemi docens Budapest, 2003. Bibliotheca Iuridica Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar tudományos kiadványai Libri Amicorum 9 21-30. o.

[19] Pl. R. Owen; Saint-Simon, F.Lassalle, Louis Blanc, hogy csak néhány nevet említsünk a korszak szellemiségi irányzatainak képviselői közül V.ö: 3. lj.-vel

[20] A társulati ügy megjelölést Kautz Gyula használta, L.erre és a korszak átfogó elemzésére: Kautz: A társulási intézmények a nemzetgazdaságban, Budapest, 1887. kiadja Ráth Mór 337.ssk o.

[21] L.erről: Kuncz: i.m.415-416. o.

[22] L.erről: német szövetkezeti törvény 1.§

[23] L.erről: osztrák szövetkezeti törvény 1.§

[24] V.ö.: 9. l.j-vel

[25] Nagy Ferenc: A szövetkezetek alapelve című Akadémiai székfoglaló értekezés. Budapest, 1906; Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia 11-12. o. Megjegyezzük, hogy a Rochdale-i szövetkezők alapszabályukban a nem tagoknak való árusítást nem szabályozták, tehát sem tiltó, sem megengedő rendelkezést nem találunk az alapszabályban. Figyelemre méltó azonban, hogy a Friendly Societies Act a szolidaritásban, mint általános értékében jelölte meg az egyesületek célját, valamint a tagok kölcsönös támogatásában egymás felé. Ily módon kívülálló személynek a szövetkezet adta lehetőségekben való részvétele nem volt értelmezhető sem a jogszabályi rendelkezések alapján, sem a tagok elképzelései szerint. Így az 1852-ben hatályba lépett Szövetkezeti Törvény (Industrial and Provident Societies Act) sem engedte meg a nem tagok irányába történő árusítást. A jogszabály rendelkezései értelmében nem tagok közreműködhettek, alkalmazotti minőségben tisztségviselőként a szövetkezet működése során. L.erről és az egyes európai szövetkezeti szabályok idevonatkozó értelmezéséről: Kuncz: i.m.: 435-436. o.

[26] L. erre: A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. tv. 51. § (1) bek. Ennek értelmében a részjegy fő szabályként nem ruházható át, és a szövetkezeti tagnak harmadik személlyel szemben fennálló kötelezettsége miatt bírósági végrehajtás alá ugyancsak nem vonható. Az átruházás szövetkezeti tagok között lehetséges érvényesen, illetőleg a törvényben szabályozott egy speciális esetben. L. erre: 2006. évi X. tv. 43. § (2) bek. Megjegyezzük, hogy a jelenlegi európai szabályozásokban, így pl. a német, a belga, a francia joganyagban ugyancsak korlátok vannak a szövetkezeti üzletrész átruházására nézve. Dr. Bajtay Péterné: Szövetkezetek az Európai Unióban, Szövetkezés 1998/2. szám XIX évf. 78-95. o.

[27] Noha az elv részben áttörésre került az európai szabályozásban, mert ismert például az ú.n. többes szavazati jog intézménye (német szabályozás) A vagyoni hozzájárulástól független szavazati jog szövetkezet specifikus ismérvként kezelhető mai is.

[28] Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége (International Co-operative Alliance) francia és angol kezdeményezésre londoni székhellyel alakult. A nemzetközi szövetkezeti elveket az SZNSZ folyamatosan áttekinti, értékeli, és újrafogalmazza, az idő múlása következményeként beálló körülmények megváltozására figyelemmel. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az SZNSZ tevékenysége során a megalakulásától napjainkig megőrizte és megőrzi az angol hagyományokat. A nemzetközi szervezet jelenleg 760 milliónál is több szövetkezeti tagot képvisel. Részletesebben ld.: www.coop.org

[29] Gergely Sándor: A szövetkezeti bankhálózat integrációja Szövetkezés 1-2. szám 57-62. o.

[30] V.ö.: 3. lj-vel

[31] 2006. évi X. törvény 7. §

[32] Lényeges, hogy a 2006. évi X. törvény 8. §-ának (2) bek. értelmében a szociális szövetkezetnek nevében viselnie kell a szociális szövetkezet megnevezést, illetve iskolaszövetkezetek esetében az iskolaszövetkezet megnevezést.

[33] Az elmélet általános jellemzésére l.d.: Brunó Roelants: Valójában mit is jelent a „Szociális gazdaság” Szövetkezés, 2003. 1. szám XXIV. évf. 109-113. o.; L. tovább: Bernard Thiry: „A szövetkezetek és a szociális gazdaság az Európai Unióban” Szövetkezés, 1992/2. szám XX. évf. 4-18. o.

[34] A harmadik szektor elnevezése mellett használatos még a szociális szektor, illetve a demokratikus szektor megjelölés is.

[35] Figyelemre méltó, hogy az 1989-ben történt unió általi hivatalos elismerés mellett jó néhány országban, így Franciaországban, Spanyolországban, Belgiumban, Portugáliában, de pl. Írországban, Svédországban is a szociális gazdaság szereplőinek minősítik a szövetkezeteket.

[36] A rendelet magyar nyelvű teljes szövegét L: Hazai és Európai Szövetkezetek Szabályozása „Jogszabályok és Iratminták” Budapest 2006. a Magyar Hivatalos Közlöny Kiadó kiadása 91-147. o.; ugyanerre: http://eur-lex.europa.eu; A rendelet elemzésére l.: Réti Mária: Az európai szövetkezet (SCE) statútumáról szóló tanácsi rendeletben foglalt általános jellemvonásokról és egyes előírásokról, figyelemmel a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvényre Európai Jog, 1997. Hetedik évfolyam 1. szám 33-40. o.

[37] Rendelet I. fejezet Általános rendelkezések 1. cikk „SCE jogi formája” címszó alatt (3) bekezdés első fordulata. L.erre: úgy mint fenn.

[38] Vö.: 28. lj-vel

[39] L.erről magyar nyelven: Szövetkezés 1998/2. XIX. évf. 99-100. o.

[40] l.d. http://www.ilo.org/coop

[41] L.erre: úgy mint fenn. Megjegyezzük, hogy az ILO 127. számú ajánlása „A szövetkezeteknek a fejlődő országok társadalmi fejlődésében betöltött szerepéről” tartalmazza, hogy a szövetkezetek alapítása, működtetése a fejlődő országok gazdasági, szociális, valamint kulturális fejlődésének egyik fontos eszköze az ajánlás ezen országok kormányai felé fogalmaz meg javaslatokat. A javaslatok első sorban arra irányulnak, hogy politikai, intézkedési csomagokat munkáljanak ki a szövetkezeti jogalkotás, a szövetkezeti oktatás, és nem utolsó sorban a szövetkezetek pénzügyi támogatása területén. Azt is ajánlja az ILO, hogy ezen országok kormányai fektessenek nagy hangsúlyt a nemzetközi együttműködés megszervezésére.

[42] Nemzeti Alkotmányok az Európai Unióban, Budapest, 2005. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. 791.o.

[43] Megjelent 1991. december 3-án az olasz Hivatalos Közlöny (Gazetta Ufficiale) 283. számában; a törvény nyomtatott formában fellelhető: ELTE ÁJK Agrárjog Tanszék

[44] L.erre: úgy mint fenn: Portugál Alkotmány szabályaira nézve 32-839 o.; a Görög Alkotmány szabályainak viszonylatában: 411.o.

[45] A Szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 10. § (4) bek.

[46] Úgy mint fent: 10. § (5) bek.

[47] Külön szabály vonatkozik az iskolaszövetkezetekre, lévén az iskolaszövetkezetekben a tanulókon kívül felvett tagok száma nem haladhatja meg a taglétszám 15 %-át. L.erre: 2006. évi X. tv. 10 §. (1) bek.

[48] 2006. évi X. törvény 60. § (1) bek.

[49] 2006. évi X. törvény 55. § (1) bek. d) és e) pontok

[50] úgy mint fenn 68. § (1), (2) bek.-ek

[51] úgy mint fenn 50. § (1) bek. A tagnak fő szabályként vagyoni hozzájárulásként az alapszabályban meghatározott számú és névértékű részjegyet kell jegyeznie Közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet esetében a vonatkozó rendelkezések alapvetően áttörik az általános értelemben vett részjegy jogi természetét. A szociális szövetkezet tagja a részjegy mint a szövetkezeti vagyonjog alapvető kategóriája után eredményes gazdálkodás esetében sem realizálhat részesedést. Nyilvánvalóan a jogalkotót ezen jogszabályi rendelkezés megfogalmazásakor az a szándék vezette, hogy a közhasznú szervezeti jogállás elvét erősítse, ezzel összeegyeztethetetlen lenne a részjegy után járó részesedés szabálya ezen speciális szövetkezetek esetében.

[52] Úgy mint fenn 74. § (7) bek.

[53] Egyesülésre: 81. § (4) bek.; szétválásra: 84. § (2) bek.

[54] Úgy mint fenn 85. § (2) bek.

[55] A szövetkezet – a közhasznú szervezeti jogállással rendelkező szociális szövetkezet kivételével – korlátolt felelősségű társasággá, vagy részvénytársasággá alakulhat át. L.erre: 85. § (1) bek.

[56] Korm.rendelet 5. §. (2) bek.

[57] 1997. évi CLVI. tv. 2. § (1) bek. k.

[58] 23 pontban nevesíti a közhasznú tevékenységeket

[59] 1993. évi III. tv. a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról 37/A. § (3) bek.

[60] 1991. évi IV. tv. a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról 58. § (5) bek. d) pontja

[61] A közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény alapvetően a szolidaritásból indul ki, maga a jogalkotó azt rögzíti,hogy az „önkéntesség olyan természetes társadalmi attitűd, amelynek motivációs hátterében a szolidaritás, mint alapérték figyelhető meg”. Megjegyezzük, hogy az említésre került 1991-ben Olaszországban a szociális szövetkezetekről hatályba lépett törvény ugyancsak ismeri az önkéntes tag kategóriáját.

[62] L. erre: Nagy Ferenc: úgymint 25. lj-ben