Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége (SzoSzöv)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 2002. évi 193. számú Ajánlása a szövetkezetek támogatásáról.

193. sz. Ajánlás a szövetkezetek támogatásáról

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe, és amely 2002. június 3-án kilencvenedik ülésszakára ült össze,

Elismerve a szövetkezeteknek a unkahelyteremtés területén jelentkező fontosságát, mely erőforrások mozgósításában, beruházásokban és ezáltal a gazdasághoz való hozzájárulásban nyilvánul meg, és

Elismerve, hogy a különböző formában működő szövetkezetek minden ember legteljesebb részvételét segítik elő a gazdasági és társadalmi fejlődésben, és

Elismerve, hogy a globalizáció különböző új kényszerhatásokat, problémákat, kihívásokat és lehetőségeket teremtett a szövetkezetek számára, valamint, hogy a globalizációs előnyök méltányosabb elosztását elősegítendő, szükség van a nemzeti és nemzetközi szolidaritás formáinak megerősítésére, és

Figyelembe véve a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia által annak 86. ülésszakán (1998) elfogadott, a Munkahelyi Alapelvek és Jogok ILO Nyilatkozata című dokumentumot, és

Figyelembe véve a nemzetközi munkaügyi Egyezményekben és Ajánlásokban, különösen a Kényszermunkáról szóló 1930. évi Egyezményben; az Egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 1948. évi Egyezményben; a Szervezkedési jogról és a kollektív tárgyalásokról szóló 1949. évi Egyezményben; az Egyenlő díjazásról szóló 1951. évi Egyezményben; a Társadalombiztosítás minimális normáiról szóló 1952. évi Egyezményben; a Kényszermunka felszámolásáról szóló 1957. évi Egyezményben; a Foglalkoztatásból és foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló 1958. évi Egyezményben; a Foglalkoztatáspolitikáról szóló 1964. évi Egyezményben; a Foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 1973. évi Egyezményben; a Mezőgazdasági munkavállalók szervezeteiről szóló 1975. évi Egyezményben és Ajánlásban; az Emberi erőforrás fejlesztéséről szóló 1975. évi Egyezményben és Ajánlásban; a Foglalkoztatáspolitikáról (kiegészítő rendelkezések) szóló 1984. évi Ajánlásban; a Kis- és középvállalkozásoknál történő munkahelyteremtésről szóló 1998. évi Ajánlásban; valamint a Gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról szóló 1999. évi Egyezményben megtestesülő jogokat és elveket, valamint

Felidézve a Philadelphiai Nyilatkozatban megtestesülő elvet, amely kimondja, hogy: „a munkaerő nem árucikk”, és

Felidézve, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elsődleges célkitűzése a tisztességes munka lehetőségének megvalósulása minden munkavállaló számára,

Miután úgy döntött, hogy különböző javaslatokat fogad el a szövetkezetek támogatására vonatkozóan, amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és

Miután úgy határozott, hogy ezeket a javaslatokat Ajánlás formájában adja közre,a mai napon, 2002. június 20-án, elfogadja az alábbi Ajánlást, amely a „Szövetkezetek támogatásáról szóló 2002. évi Ajánlás” néven idézhető:

I. Hatály, fogalommeghatározás és célkitűzések

1. § Elismert tény, hogy szövetkezetek a gazdaság minden ágazatában működnek. A jelen Ajánlás a szövetkezetek minden típusára és formájára vonatkozik.

2. § A jelen Ajánlás szempontjából a „szövetkezet” kifejezés olyan személyek önkéntesen létrehozott autonóm társulását jelenti, akik egy közös tulajdonban lévő és demokratikusan irányított vállalkozás révén kívánnak közös gazdasági, társadalmi és kulturális igényeiknek, valamint törekvéseiknek eleget tenni.

3. § A szövetkezetek identitásának előmozdítását és erősítését a következők alapján kell ösztönözni:

(a) az önsegítés, az önmaguk iránt érzett felelősség, a demokrácia, az egyenlőség, a méltányosság és szolidaritás szövetkezeti értékei; valamint a becsületesség, nyíltság, társadalmi felelősség és a másokkal való törődés etikai értékei; és

(b) a nemzetközi szövetkezeti mozgalom által kidolgozott és a jelen Ajánláshoz csatolt mellékletben hivatkozott szövetkezeti elvek. Ezek az elvek a következők: önkéntes és nyitott tagság; a tagok által gyakorolt demokratikus ellenőrzés; a tagok gazdasági részvétele; autonómia és függetlenség; oktatás, képzés és tájékoztatás; a szövetkezetek közötti együttműködés; és a közösséggel való törődés.

4. § Minden országban intézkedéseket kell elfogadni az ott tevékenykedő szövetkezetek lehetőségeinek elősegítésére – fejlettségi szintjükre való tekintet nélkül –azzal a céllal, hogy azokat és tagságukat a következőkben segítsék:

(a) jövedelemtermelő tevékenységek és fenntartható, tisztességes foglalkoztatás megteremtése, valamint fejlesztése;

(b) az emberi erőforrás kapacitásainak és a szövetkezeti mozgalmi értékek, előnyök, valamint hasznok ismeretének fejlesztése oktatás és képzés segítségével;

(c) az üzleti potenciál fejlesztése, beleértve a vállalkozói és vezetési készségeket;

(d) versenyképességük erősítése, egyszersmind a piacokhoz és az intézményes finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása;

(e) a megtakarítások és befektetések növelése;

(f) a társadalmi és gazdasági jólét javítása, figyelembe véve a hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölése iránti igényt;

(g) a fenntartható emberi fejlődéshez történő hozzájárulás; és

(h) életképes, dinamikus, önálló gazdasági ágazat kialakítása és bővítése, amely a szövetkezetekre is kiterjed, és amely a közösség társadalmi, valamint gazdasági igényeire reagál.

5. § Ösztönözni kell különleges intézkedések elfogadását azért, hogy a szövetkezeteknek, mint a szolidaritás által inspirált vállalkozásoknak és szervezeteknek lehetővé tegyék tagjaik, valamint a társadalom igényeinek kielégítését, ideértve a hátrányos helyzetű csoportok igényeit is, azok társadalmi bevonásának érdekében.

II. Politikai keret és a kormányok szerepe

6. § A kiegyensúlyozott társadalom erős állami és magánszektor, valamint erős szövetkezeti, kölcsönös, valamint egyéb szociális és nem-kormányzati szektor létezését teszi szükségessé. Ebben a vonatkozásban a kormányoknak a szövetkezetek természetével és feladatával összhangban álló, a 3. bekezdésben rögzített szövetkezeti értékek és elvek által irányított, támogatást jelentő politikai és jogi keretről kell gondoskodniuk, amely:

(a) intézményes keretet alakítana ki a szövetkezetek bejegyzésének a lehető leggyorsabban, legegyszerűbben, a leginkább megengedhető módon és leghatékonyabban történő lebonyolítása érdekében;

(b) elősegítené azt a politikát, melynek célja a szövetkezeteken belül megfelelő tartalékok – amelyeknek legalább egy része megoszthatatlan lenne – és szolidaritási alapok megteremtésének lehetővé tétele;

(c) a szövetkezetek felügyeletére vonatkozó intézkedések elfogadását írná elő azok természetének és feladatának megfelelően, autonómiájukat tiszteletben tartva, a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően, nem kevésbé kedvező feltételekkel, mint amelyek a vállalkozások és a társadalmi szerveződés egyéb formáira nézve alkalmazandók;

(d) megkönnyíti a szövetkezeti tagok igényeire választ adó szövetkezeti struktúrákon belül a szövetkezeti tagságot,

(e) a szövetkezeteknek, mint autonóm és önirányított vállalkozásoknak a fejlődését ösztönözné, különösen azokon a területeken, ahol a szövetkezetek fontos szerepet játszanak, vagy olyan szolgáltatásokat nyújtanak, amelyekről más módon senki nem gondoskodik.

7. § (1) A 3. bekezdésben rögzített értékek és elvek által irányított szövetkezetek támogatását a nemzeti és nemzetközi gazdasági, valamint társadalmi fejlődés egyik alappillérének kell tekinteni.

(2) A szövetkezeteket a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően, egyszersmind a vállalkozások és társadalmi szerveződések egyéb formái számára biztosítottnál nem kevésbé kedvező feltételekkel kell kezelni. A kormányoknak támogató intézkedéseket kell bevezetniük, amennyiben az helyénvaló, azon szövetkezeti tevékenységek számára, amelyek bizonyos specifikus szociális és közpolitikai feladatokat látnak el, mint például a foglalkoztatás elősegítése vagy a hátrányos csoportok, illetve régiók számára előnyt biztosító tevékenységek fejlesztése. A szóban forgó intézkedések – többek között és amennyiben lehetséges – adókedvezményekre, kölcsönökre, szubvenciókra, a közmunkaprogramokhoz való hozzáférésre és különleges beszerzési rendelkezésekre terjednének ki.

(3) Különös figyelmet kell szentelni a nők szövetkezeti mozgalomban való részvétele javításának minden szinten, különös tekintettel a menedzsment és az irányítás szintjére.

8. § (1) A nemzeti politikáknak elsősorban:

(a) az ILO alapvető munkaügyi normáit és a Munkahelyi Alapelvek és Jogok ILO Nyilatkozatát kell – mindenfajta megkülönböztetés nélkül – minden szövetkezeti munkavállaló számára elősegíteniük;

(b) biztosítaniuk kell, hogy a szövetkezeteket ne a munkajog kikerülésére hozzák létre vagy használják, illetve álcázott, munkavégzésre irányuló jogviszonyok kialakítására vegyék igénybe és – annak biztosításával, hogy a munkaügyi jogszabályokat minden vállalkozásnál alkalmazzák – küzdeniük kell a munkavállalói jogokat sértő pszeudo-szövetkezetek ellen;

(c) a szövetkezetekben és azok munkája során elő kell segíteniük a nemek közötti egyenlőséget;

(d) elő kell segíteniük azokat az intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a szövetkezeteknél a legjobb munkaügyi gyakorlatokat kövessék, beleértve a releváns információhoz való hozzáférést is;

(e) javítsák a technikai és szakmai jártasságot, a vállalkozói és vezetői képességeket, az üzleti lehetőségek ismeretét, valamint az általános gazdasági, társadalmi és politikai jártasságot a tagok, munkavállalók és vezetők körében, egyszersmind mozdítsák elő az információs és kommunikációs technológiákhoz történő hozzájutásukat;

(f) segítsék elő a szövetkezeti elvekre és gyakorlatokra vonatkozó oktatást és képzést a nemzeti oktatási és képzési rendszerek minden megfelelő szintjén, valamint a szélesebb értelemben vett társadalomban egyaránt;

(g) segítsék elő azoknak az intézkedéseknek az elfogadását, amelyek biztosítják a munkahelyi biztonságot és egészséget;

(h) gondoskodjanak a szövetkezetek termelékenységi és versenyképességi szintjének, valamint az általuk előállított termékek és nyújtott szolgáltatások minőségének javításáról képzés és a segítségnyújtás más formáinak alkalmazásával;

(i) könnyítsék meg a hitelhez jutást a szövetkezetek számára;

(j) könnyítsék meg a piacra történő belépést a szövetkezetek számára;

(k) segítsék elő a szövetkezetekkel kapcsolatos információ terjesztését; és

(l) a fejlesztési politikák megfogalmazására és alkalmazására tekintettel szorgalmazzák a szövetkezetekkel kapcsolatos nemzeti statisztika javítását.

(2) A szóban forgó politikáknak:

(a) ahol lehetséges, a regionális és helyi szintekre kell decentralizálniuk a szövetkezetekkel kapcsolatos politikák és rendelkezések megfogalmazását és alkalmazását;

(b) meg kell határozniuk a szövetkezetek jogi kötelezettségeit olyan területeken, mint a bejegyzés, pénzügyi és szociális audit és az engedélyek beszerzése; valamint

(c) elő kell segíteniük a szövetkezeteknél a vállalatirányítás legjobb gyakorlatát.

9. § A kormányoknak elő kell segíteniük a szövetkezeteknek azt a fontos szerepét, hogy törvényben védett, teljes mértékben a gazdasági élet fő áramába tagozódott munkává alakítsák át a gyakran marginális túlélési tevékenységeket (amelyeket néha „fekete gazdaságnak” neveznek).

III. Állami politikák alkalmazása a szövetkezetek előmozdítására

10. § (1) A tagállamoknak olyan, közelebbről meghatározott jogszabályokat és rendelkezéseket kell elfogadniuk a szövetkezetekre nézve, amelyeket a 3. bekezdésben rögzített szövetkezeti értékek és elvek irányítanak, és –az adott esetnek megfelelően – felül kell vizsgálniuk a szóban forgó jogszabályokat és rendelkezéseket.

(2) A kormányoknak a szövetkezetekre alkalmazandó jogszabályok, politikák és rendelkezések megfogalmazásakor és felülvizsgálatakor konzultálniuk kell a szövetkezeti szervezetekkel, valamint az érdekelt munkaadói és munkavállalói szervezetekkel.

11. § (1) A kormányoknak azzal a céllal kell megkönnyíteniük a szövetkezetek számára a támogatási szolgáltatásokhoz való hozzáférést, hogy azok erősítsék üzleti életképességüket, valamint munkahely- és bevételteremtő képességüket.

(2) A szóban forgó szolgáltatások, ahol csak lehet, terjednek ki a következőkre:

(a) humán erőforrás-fejlesztési programok;

(b) kutatási és vezetési tanácsadási szolgáltatások;

(c) a finanszírozáshoz és beruházásokhoz történő hozzájutás;

(d) könyvelési és auditálási szolgáltatások,

(e) vezetői információs szolgáltatások;

(f) információs és a nyilvánosság tájékoztatását célzó szolgáltatások;

(g) tanácsadói szolgáltatások a technológiával és innovációval kapcsolatosan;

(h) jogi és adóügyi szolgáltatások;

(i) támogatási szolgáltatások a marketing területén; és

(j) egyéb, az adott esetnek megfelelő támogatási szolgáltatások.

(3) A kormányoknak a szóban forgó támogatási szolgáltatások kialakítását meg kell könnyíteniük. A szövetkezeteket és azok szervezeteit arra kell ösztönözni, hogy a szóban forgó szolgáltatások megszervezésében és irányításában részt vegyenek, valamint, ahol az kivitelezhető és megfelelő, azokat finanszírozzák.

(4) A kormányoknak oly módon kell elismerniük a szövetkezetek és szervezeteik szerepét, hogy a szövetkezetek nemzeti és helyi szinten történő megteremtését és erősítését célzó megfelelő eszközöket fejlesztenek ki.

12. § Az adott esetnek megfelelően, a kormányoknak olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek megkönnyítik a szövetkezeteknek a befektetési finanszírozáshoz, valamint hitelhez történő hozzájutását. A szóban forgó intézkedéseknek elsősorban:

(a) azt kell lehetővé tenniük, hogy kölcsönök és más pénzügyi lehetőségek álljanak rendelkezésre,

(b) az adminisztratív eljárásokat egyszerűsíteniük, a szövetkezeti eszközök bármely, nem megfelelő szintjét orvosolniuk, és a kölcsön tranzakciók költségét csökkenteniük kell;

(c) elő kell segíteniük egy autonóm finanszírozási rendszer kialakítását a szövetkezetek számára, beleértve a megtakarításokat és a hitelt, a banki szolgáltatásokat és a biztosítási szövetkezeteket; valamint

(d) speciális rendelkezéseket kell tartalmazniuk a hátrányos helyzetű csoportok számára.

13. § A szövetkezeti mozgalom támogatására a kormányoknak ösztönözniük kell a szakmai, kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok fejlődésének kedvező feltételeket a szövetkezetek minden formája számára annak érdekében, hogy a tapasztalatcserét, valamint a kockázatok és előnyök megosztását megkönnyítsék.

IV. A munkaadói és munkavállalói szervezetek, valamint a szövetkezeti szervezetek szerepe és a közöttük lévő kapcsolat

14. § A munkaadói és munkavállalói szervezeteknek – felismerve a szövetkezetek jelentőségét a fenntartható fejlesztési célkitűzések elérése szempontjából– a szövetkezeti szervezetekkel karöltve szorgalmazniuk kell a szövetkezetek támogatásának módozatait és eszközeit.

15. § A munkaadói szervezeteknek - az adott esetnek megfelelően - fontolóra kell venniük a tagság kiterjesztését a hozzájuk csatlakozni kívánó szövetkezetekre, és a számukra megfelelő támogatási szolgáltatások nyújtását, a többi tagra vonatkozó feltételek alapján.

16. § A munkavállalói szervezeteket arra kell ösztönözni, hogy:

(a) a szövetkezeti munkavállalókat a munkavállalói szervezetekhez való csatlakozás terén segítsék és tanáccsal lássák el;

(b) tagjaikat a szövetkezetek létrehozásában segítsék, beleértve az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítésének célkitűzését is;

(c) a helyi, nemzeti és nemzetközi szinteken vegyenek részt azokban a bizottságokban és munkacsoportokban, amelyek a szövetkezetekre hatást gyakorló gazdasági és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak;

(d) a foglalkoztatás megteremtésére vagy fenntartására tekintettel – beleértve a javasolt vállalat bezárások esetét is – támogassák és vegyenek részt új szövetkezetek felállításában;

(e) támogassák és vegyenek részt a szövetkezetek termelékenységének javítását célzó programokban;

(f) támogassák az esélyegyenlőséget a szövetkezetek esetében;

(g) segítsék elő a szövetkezet munkavállaló tagjai számára jogaik gyakorlását; és

(h) vállalkozzanak a szövetkezetek támogatására irányuló bármely más tevékenységre, beleértve az oktatást és képzést is.

17. § A szövetkezeteket és az azokat képviselő szervezeteket arra kell ösztönözni, hogy:

(a) a szövetkezetek fejlődése szempontjából kedvező körülmények megteremtésére tekintettel, alakítsanak ki tevékeny kapcsolatot a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel, valamint az érdekelt kormányzati és nem-kormányzati intézményekkel;

(b) irányítsák saját támogatási szolgáltatásaikat, és azok finanszírozásához járuljanak hozzá;

(c) a tagszövetkezetek számára nyújtsanak kereskedelmi és pénzügyi szolgáltatásokat;

(d) tagjaik, munkavállalóik és vezetőik humán erőforrás-fejlesztése terén eszközöljenek befektetéseket és támogassák azt;

(e) segítsék elő a nemzeti és nemzetközi szövetkezeti szervezetek fejlődését és az azokhoz való csatlakozást;

(f) képviseljék a nemzeti szövetkezeti mozgalmat nemzetközi szinten; és

(g) vállalkozzanak bármely más, a szövetkezetek támogatására irányuló tevékenységre.

V. Nemzetközi együttműködés

18. § A nemzetközi együttműködést a következő módon kell előmozdítani:

(a) a szövetkezeti tagok számára történő munkahely-teremtés és jövedelem-termelés során hatékonynak bizonyult politikákkal és programokkal kapcsolatos információ-csere;

(b) a szövetkezetek fejlesztésében résztvevő nemzeti és nemzetközi testületek, valamint intézmények közötti kapcsolatok ösztönzése és elősegítése annak érdekében, hogy lehetővé tegyék:

(i) a személyek és ötletek, az oktatási és képzési anyagok, különböző módszertanok és referencia-anyagok cseréjét;

(ii) a kutatási anyagok és más, a szövetkezetekre és azok fejlődésére vonatkozó adatok összegyűjtését és felhasználását;

(iii) a szövetkezetek közötti szövetségek és nemzetközi partnerségek kialakítását;

(iv) a szövetkezeti értékek és elvek támogatását, és védelmét; valamint

(v) a szövetkezetek közötti kereskedelmi kapcsolatok kialakítását;

(c) a szövetkezeteknek a nemzeti és nemzetközi adatokhoz való hozzájutása, például piaci információ, jogszabályok, képzési módszerek és technikák, technológiai és termékszabványok; és

(d) ahol ez biztosított és lehetséges, a szövetkezetek támogatását célzó, közös regionális és nemzetközi útmutatás, valamint jogszabályok kidolgozása az érdekelt szövetkezetekkel, munkaadói és munkavállalói szervezetekkel történő konzultáció során.

VI. Zárórendelkezés

19. § A jelen Ajánlás a Szövetkezetekről szóló (fejlődő országokkal kapcsolatos) 1966. évi Ajánlást vizsgálja felül, és annak helyébe lép.

Melléklet

Kivonat a Nemzetközi Szövetkezeti Szövetség 1995. évi közgyűlése által a Szövetkezeti Identitásról elfogadott nyilatkozatból

A szövetkezeti elvek képezik azokat az irányelveket, amelyek mentén a szövetkezetek értékeiket a gyakorlatba átültetik.

Önkéntes és nyitott tagság

A szövetkezetek önkéntes szervezetek, mindenki számára nyitottak, aki szolgáltatásaikat igénybe tudja venni és – nemi, társadalmi, faji, politikai, illetve vallási diszkrimináció nélkül – hajlandó a tagsággal járó felelősséget elfogadni.

A tagok részéről történő demokratikus ellenőrzés

A szövetkezetek tagjaik által ellenőrzött, demokratikus szervezetek. A szövetkezet tagjai tevékenyen vesznek részt politikáik kialakításában és a döntéshozatalban. A választott képviselői funkciót betöltő férfiak és nők a tagság részéről elszámoltathatók. Az elsődleges szövetkezeteknél a tagoknak egyenlő szavazati joga van (egy tag, egy szavazat), a más szinteken működő szövetkezetek is demokratikus szerveződésűek.

A tagok gazdasági részvétele

A tagok szövetkezetük tőkéjéhez egyenlő mértékben járulnak hozzá, és azt demokratikusan ellenőrzik. A szóban forgó tőkének legalább egy része rendszerint a szövetkezet közös tulajdona.

A tagság feltételeként jegyzett tőke után a tagokat rendszerint legfeljebb korlátozott mértékű kompenzáció illeti meg. A tagok a többletet az alábbi bármely vagy összes célra költik: szövetkezetük fejlesztése, lehetőleg tartalékok képzésével, amelynek legalább egy része nem felosztható; előnyök biztosítása a tagok számára a szövetkezettel létrehozott tranzakcióik arányában; és más, a tagság által jóváhagyott tevékenységek támogatása.

Autonómia és függetlenség

A szövetkezetek a tagjaik által ellenőrzött autonóm, önsegélyező szervezetek. Ha – a kormányokat is beleértve – más szervezetekkel megállapodást kötnek, vagy külső forrásból származó tőkét szereznek, ezt olyan feltételekkel teszik, amelyek a tagjaik részéről történő, demokratikus ellenőrzést biztosítják, és fenntartják szövetkezeti autonómiájukat.

Oktatás, képzés és tájékoztatás

A szövetkezetek gondoskodnak tagjaik, választott képviselőik, vezetőik és alkalmazottaik oktatásáról és képzéséről annak érdekében, hogy azok hatékonyan járulhassanak hozzá szövetkezeteik fejlődéséhez. A közvéleményt – különösen a fiatalokat és a véleményformálókat – tájékoztatják a szövetkezet természetéről és előnyeiről.

A szövetkezetek közötti együttműködés

A szövetkezetek tagjaikat a leghatékonyabban szolgálják és a szövetkezeti mozgalmat helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi struktúrákban való együttműködéssel erősítik.

A közösséggel való törődés

A szövetkezetek közösségeik fenntartható fejlődéséért dolgoznak a tagok által jóváhagyott politikák megvalósításával.

A fentiek képezik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája Genfbe összehívott és 2002. június 20-án berekesztett kilencvenedik ülésszaka alatt jogszerűen elfogadott Ajánlás hiteles szövegét.

AMELYNEK HITELÉÜL, azt kézjegyünkkel látjuk el a mai napon, 2002. június huszonegyedikén.

A konferencia elnöke

JEAN-JACQUES ELMIGER

A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója

JUAN SOMAVIA

Az itt bemutatott Ajánlás szövege a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia elnökének és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának aláírásával hitelesített szöveg hiteles másolata.

Hitelesített és hiánytalan másolat,

a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatója nevében:

(aláírás)